Egy meleg nyári napon útra keltünk, hogy eltöltsünk pár napot a Kvarner-öböl partján Horvátországban. Pécsről elzötyögtünk Gyékényesig, majd ott átszálltunk egy nemzetközi gyorsvonatra és Zágrábon át kora délutánra leértünk Fiuméig, horvátul Rijekáig. A Risnjakon átszelő vasút szerpentinezve ereszkedik le Horvátország legnagyobb kikötőjéhez. A vonatból páratlan kilátással fogadott minket az adriai tengerpart.
|
Korzó Fiumében |
A pályaudvartól rövid séta után a kikötőben találtuk magunkat, hatalmas komp állt a parton. A Jadrolinija feliratú hajó Rijeka és Dubrovnik között közlekednek, este hétkor induló járat majdnem 24 óra alatt ér le Dubrovnikba. Korzoztunk a város sétálóutcájában a Korzóban. Az 1750-es földrengés előtt itt várfal állt, majd a helyén építették ki a tágas flasztert. Felsétáltunk a Nikole Hosta zöldellő parkig, amely alatt futó alagútban vágta át a várost pár órával korábban a vonatunk. Itt található még a Természettudományi Múzeum, a Hajózási és Történeti Múzeum, valamint a Városi Múzeum, sajnos egyik felkeresésére sem volt időnk. A kikötő melletti buszállomáson felültünk egy 32-es buszra, amellyel 4 kilométer megtétele után megérkeztünk aznapi szállásunk helyét, a Preluk kempinget.
|
Kilátás a Preluk kempingből, szemben Abbázia és az Ucka hegység |
A sátrunk felállítása után még lesétáltunk a partra, fürödtünk és közben szép lassan lement a nap a horizonton, majd lepihentünk mert másnap hosszú séta várt ránk. A fenti képen létszik milyen szép volt a panoráma a kempingünkből Opatija-ra és az Ucka hegységre.
|
A Lungomare parti sétány északi részén |
A Lungomare parti sétány Preluk és Lovran között a tengerparton kalauzol minket végig a Kvarner-öböl mentén. Az olasz eredetű szó hosszú tengert jelent, a 12 kilométeres sétány 1889-től 1911-ig készült. A Második Világháború után át kellett építeni, több helyen az útvonal is módosult.
|
Volosko kikötője |
Reggel összeszedtük sátrunkat, majd nekiindultunk a tengerparti sétánknak. Első kisebb megállónk Volosko volt, ami ma már egybeépült Opatijával, de korábban önálló település volt. A hangulatos kis mediterrán városrész kikötője igazi gyöngyszeme az Adriának. A kisebb-nagyobb kikötők és a sziklás tengerpartra épített stégeken fürdőzök mellett elhaladva hamarosan beértünk Opatija központjába.
|
Hotel Kvarner, Opatija |
Opatija vagy magyarul Abbázia az Osztrák-Magyar Monarchia legfölkapottabb nyaralóhelye volt az első Világháborúig. A városban szebbnél szebb épületek maradtak fent a letűnt korok emlékéül. A szállodák, villák zöld parkjai is remek fotótémák voltak.
|
Leány sirállyal, Opatija |
A Hotel Kvarner után a sétány és a tenger között egy sziklaszirten áll a város jelképének is nevezett szobra a Leány sirállyal. Zvonco Car horvát szobrászművész alkotta műalkotás 1956 óta dacol a hullámokkal. A fentebbi képen két sirály is látható, természetesen a fején lévő az csak megpihent ott, a kezén tartja az igazit.
|
Strand, Opatija |
A városi strandon kicsit lepihentünk. Fürödtünk, napoztunk, lógattuk a lábunkat a tengerben. Eddig végig sziklás volt a part, itt is az lett volna, csak itt lebetonozták, ami nem is tetszett annyira nekünk. A fenti képen úgy tűnik mintha homokos lenne a part, de az csak a játszótér.
|
Icici-i éjszaka |
Az éjszakát Icici kempingjében töltöttük. Este még kimentünk a kikötőbe sétálgatni. Opatijával összeépült városka Icici is már annak része, mint Volosko. Az éjszakai esőzésnek hála kicsit felfrissült a levegő, a sátrunk meg egy csöppet beázott. Ébredés után reggeli, majd sátorbontás és már indultunk is Lovran felé. A partisétánnyal párhuzamosan futó országút Icicinél egy rövid részen bemegy az fölé.
|
Icici kikötő |
A kanyargó partszakaszt követve Ika érintésével egészen Lovranig sétáltunk. Itt végett ért a parti sétány, mi is letértünk kicsit a parttól és egy közeli szupermarketben töltöttük fel készleteinket. Majd Lovrant elhagyva egy kis öbölbe sétáltunk le a tengerhez. Nagyon tetszett, hogy a zsúfolt strandok után találtunk egy eldugott kis partszakaszt.
|
Kvarner-öböl |
Délután megérkeztünk Medvejára és annyira megtetszett, hogy a többi éjszakát már itt töltöttük, a helyi autocamp-ben. Nap további részében a strandon, majd este a helyi vendéglő teraszán pihentünk.
|
Medveja-i napfelkelte |
Kora reggel keltem és kimentem a partra a napfelkeltében gyönyörködni. A kikötőben egy hosszú szigonyos alak járkált a vizet kémlelve, néha néha vízbe hajította fegyverét. Polipra, tintahalra vadászott. Lovran felé sétálva egy fenyő alatti padot fedeztem fel, ahonnan páratlan kilátás volt Rijekára és a Kvarner-öbölre.
|
Pad a partisétányon |
Az apró kavicsos part még üres volt, csak a sirályok pihentek a strandon. A félköríves Medveja túloldalán egy világítótorony magasodott a fák fölé. A nap további részben fürödtünk, pihentünk élveztük az adriai nyarat.
|
Medveja beach |
Másnap újabb sétára indultunk, ezúttal Moscenicka Draga volt a célpont. Itt már nincs sétány, a műútra szorultunk. Az is eltávolodott a tengerparttól, csak néha-néha bukkant fel a fák között a tenger, mígnem a távolban megláttuk a kis településünket. Moscenicka Draga a fölötte elterülő középkori városka Moscenice kikötőjeként született. Mára viszont túlnőtte azt.
|
Moscenicka Drage felülről |
Ahogy beért az út a településre, letértünk arról és egy lépcsősoron egyenesen a kikötőbe mentünk. Végigsétáltunk a strandon, majd annak végében egy meredek lépcsősor vezet fel a középkorban már megemlített Moscenice-hez.
|
Moscenice |
A szűk sikátorokban és árkádokban bolyongva alig-alig találkoztunk emberekkel, gondolom mindenki lent volt a parton. A templom mellé sétálva gyönyörű panoráma fogadott minket. Beláttuk az egész Kvarner-öblöt.
|
Kilátás a Kvarner-öbölre Moscenice-ből |
Egy óra alatt bejártuk a kis hangulatos Moscenice-t. Az utcákon leanderek, fügebokrok és egyéb számomra ismeretlen mediterrán növények pompáztak. A kikötőből nem csak gyalogosan autóval is fel lehet jönni, viszont a szűk sikátorok miatt, azokat a parkolóban kell hagyni.
|
Leander és a tenger |
Visszaereszkedtünk,majd megettünk egy fagyit a parton, majd hazasétáltunk a sátrunkhoz. Lefekvés előtt még megmártóztunk a tengerben, majd esti levezésként a fentebb már bemutatott padot kerestük fel.
|
Medveja-i strand |
Utolsó előtti nap megint korán keltem és egyedül elindultam egy kis túrára az Ucka hegységben. Pár órás megerőltető sétával elérhető Medvejából a hegység legmagasabb pontja a Vojak. Az 1396 méter magas csúcsra bár nem jutottam fel, de egy szép sétát tettem a hegységben. Még Lovranban vagy az is lehet, hogy Opatijában beszereztem egy Ucka turistatérképet a helyi turist office-ban. Medveja fölött egy kis szikla kibukkanásnál álltam meg legelőször. A térképen igazán találó neve van a sziklának, Kuk!
|
Kilátás a Kuk sziklákról |
A völgy oldalában emelkedtem tovább, hamarosan egy apró kis tavacska bújt meg az erdőben, mellette pdok, asztal és tűzrakóhely várta az erre tévedt fáradt vándorokat. Innen már nem volt messze a 541 méteres Sipicina magaslat, ahonnan már lehetett látni a Vojakot is.
|
Vojak az Ucka hegység legmagasabb csúcsa |
Alattam pedig Lovranska Dragaházai fehérlettek. Az útbaigazító táblán még 2 és fél órát írtak a csúcsra, ekkor már sejtettem, hogy nem fogok felérni. De azért tovább követtem a piros kör turistajelzést. Egészen addig míg nem 1 óra 15 percet nem írtak a táblán. A 850 méter magas Grnjac alatt fordultam vissza Medveje felé.
|
Útbaigazító tábla az Ucka hegységben |
Valamiféle harangvirágokat is felismertem a horvát erdőkben, talán csalánlevelű volt, de nem esküszöm meg rá. Visszafelé Lovranska Draga felé menten, ez a hegyi település is tök üres volt mint egy nappal előtte Moscenice. Miután leértem a nap további részében a parton süttettük magunkat.
|
Medveja-Vojak térkép |
Másnapra már csak a hazaút maradt. Helyi tömegközlekedéssel visszabuszoztunk egészen a vasútállomásig, majd mivel még volt pár óránk a vonat indulásig újra benéztünk a korzóba és a kikötőbe. Az utolsó képen a fiumei Városkapu látható, amely mögött fent a magasban a modern kór épületei és alattuk az 1750-es földrengést is túlélt műemlék jól megfér egymás mellett. A kapu órája már több mint 300 éve mutatja a pontos időt.
|
Fiumei Városkapu |
A múzeumokra és a Trsat várára most sem maradt időnk, de legalább lesz miért visszajönni!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése