Már sötét volt mikorra az esti szálláshelyünkre Tinerhir-be vagy Tinghir-be értünk. A 40 000-es városkát tartják az egyik legszebb fekvésű oázisvárosnak Marokkóban. Este még nem, de másnap reggel meg is csodáltuk. Felül a hófedte Magas-Atlasz, alattunk pedig az agyagváros valamint több ezer datolyapálma terül el. Az útikönyvekben olvastuk, hogy van egy kemping a városban, datolyapálmás meg minden ami kell. De aztán mikor beértünk a városba végül úgy döntöttünk hogy fedél lesz a fejünk felett. Ebben egy helyi arc sietett a segítségünkre, persze mi ezt nem akartuk, de nem tudtuk levakarni. Már nem is emlékszem, de úgy a harmadik-negyedik panzió körül találtuk meg azt ami már árban is megfelelt számunkra. Persze folyamatosan olcsóbbat-olcsóbbat mutatott nekünk. Nagy meglepetésünkre lent a hallban még a Duna Tv-t is tudtuk nézni.
Reggel kicsit körülnéztünk a városban, elmentünk az oázis peremére, onnan készült a fenti fotó, majd elindultunk a Todra szurdok felé. Körülbelül 12 kilométerre a várostól van a legszebb része a völgynek. Itt pár méterre összeszűkül a szurdok, csak a köves út és a patak fér el a 300 méteres sziklafalak alatt. Két társam még a sziklamászással is megpróbálkozott, felfelé könnyen ment nekik, de lefelé akadtak gondjaik.
|
Todra szurdok |
Pár fotó után továbbindultunk a szurdokban. Kiszélesedett és lealacsonyodott a völgy, de geográfus szemmel nézve sokkal izgalmasabb lett. A jobbra-balra kanyargó patak az év milliók alatt kivájt medrében szerpentineztünk és egy érdekes jelenségre bukkantunk. Pár száz méteren belül vízszintes és függőleges rétegződést figyelhettünk meg. Valószínű gyűrődés hozta létre a számunkra oly érdekes geomorfológiai formát. Az autót lerakva egy rövid sétára is indultunk a környék felderítésére.
|
Érdekes formák a Todra szurdokban |
A völgy végében Tamtetoucht város fekszik, de még mielőtt elértük volna visszafordultunk és a már ismerős úton elindultunk a Dades völgy felé. Meg-meg álltunk kisebb fotószünetekre és már késő délután volt mire a völgy bejáratához értünk. Boumalne Dades újabb csodaszép oázisváros, népességét tekintve jóval kisebb mint a szomszédos Tinerhir, de területét nézve sokkal nagyobb. A Dades folyó mentén hosszan datolyapálmák sorakoznak a völgyben.
|
Boumalne Dades |
|
Kasbah a Dades völgyben |
Még este nekivágtunk a Dadesnek, kb. 50 kilométert tettünk meg amikor már koromsötétben kanyarogtunk felfelé a kopár völgyoldalban. Végül valahol az Isten háta mögött, korom sötétben az út mellett megálltunk egy kanyarban és ott töltöttük az éjszakát. Nagyon hideg volt éjjel és a sötétben nem is igazán tudtuk, hogy hol vagyunk. Reggel vettük csak észre, hogy vagy 500 méter mély szakadék felett éjszakáztunk. Egy rossz lépés és nagyon beütöttük volna magunkat. Viszont a környék nagyon pazar volt. Távol minden településtől. Egy rövid sétával kezdtük a napot a kopár völgyoldalban. Alattunk a meanderező Dades folyó igazán szép szurdokvölgyet vájt magának.
|
Dades folyó szurdokvölgye |
A kanyargó folyó egy helyen már majdnem lefűzte saját magát. Az alábbi képen jól látszik, hogy pár évszázad-évezred múlva ki fog egyenesedni a Dades és lesz egy úgynevezett morotva vagy holtág. Ami még látszik a képen, hogy a helyi lakosság minden négyzetmétert hasznosit, ami mezőgazdasági tevékenységre alkalmas lehet. A sík terület, na meg a víz miatt a folyó két oldalán veteményeznek.
|
A meanderező Dades |
A reggeli testmozgást kocsikázás követte, elindultunk vissza a völgyben és most láttuk csak igazán, hogy hol jöttünk fel tegnap este. Néhol igen keskeny szerpentines út világosban sokkal félelmetesebb volt, meg is álltunk jó párszor, na nem a félelem miatt.
|
Azok a bizonyos szerpentinek |
Völgyben haladva Tomi érdekes formákat vett észre a völgy átellenes oldalán. Nem sokat gondolkozott az első lehetőségnél már fordult is le a főútról, hogy közelebbről is szemügyre vegyük. A bizarr formák a vörös homokkő eróziója révén jöhettek létre a Dades folyó egyik mellékágának a völgyében.
|
Bizarr formák a Dades völgyében |
A kis kitérő után visszatértünk a fő útra, amelynek a minősége egyenesen katasztrofális volt. A folytonos kátyúk miatt szinte csak lépésben tudtunk haladni. A közel 200 kilométeres útszakasz egy teljes napot vett igénybe. Pár kép az útról!
|
Távolban az Atlasz hófedte csúcsai |
|
Holdbeli táj |
A fárasztó és igen viszontagságos utunkat végigkísérte a tőlünk északra található hófedte Magas-Atlasz. Estefelé, de még világosban érkeztünk meg Ouarzazate városába. A kasbahiról híres város Marokkó Hollywoodja. Több amerikai szuper film forgatási helyszíne is volt a környék az elmúlt években. Ilyen filmek például a Kundun, a Gladiátor vagy éppen az Arábiai Lawrence. A Magas-Atlasz déli előterében a Szaharától északra elterülő települést 1100 méter tengerszint feletti magasságban alapították.
|
Naglwitz kasbah Ouarzazate határában |
A kemping keresése közben egy italboltot találtunk, este nem is volt gond a csapat hangulatával. A kicsi, de nagyon hangulatos Ouarzazatei kempingben rajtunk kívül egy francia csoport is megszállt. Miután megvacsoráztak mi is bemerészkedtünk a konyhába, így legalább asztalnál ülve ehettük meg a maradék vacsoránkat és kortyolgathattuk a jól megérdemelt üditőitalainkat.
|
Ouarzazate |
Másnap kissé fáradtan indultunk Zagorába, az út nagy részét a Draa folyó völgyében tettük meg. A Draa Marokkó leghosszabb folyója a maga 1100 kilométeres hosszával. Tan-Tan városánál ömlik az Atlanti-óceánba, csak azért említem meg a várost, mert későbbiekben még lesz róla szó, ha egyszer végre lesz időm befejezni ezt az igen csak hosszúra nyúlt történetet. Na de térjünk vissza! Ouarzazate-Zagora távolság 160 kilométer, a terv az volt, hogy elmegyünk Zagoráig, majd felkeressük a közeli homokdűnéket! Idő hiányában ez nem valósult meg sajnos. Életképek út közben.
|
Út széli hüllőbüvölők |
|
Marokkói parkoló |
|
Mosás a folyóparton |
|
Zagorai piac |
Sok-sok megálló után már a délutáni órákban értünk Zagorába, megálltunk valahol a központban és szétnéztünk a városban. Tettünk egy kört a helyi piacon, majd egy üzletben megvettük Tomival a már több helyen keresett marokkói szuvenirpolót.
|
Ingresso kapu, Zagora |
Amit mindenhol olvasni Zagoráról, hogy az egykori karavánoknak pontosan 52 napra volt szükségük innen Timbuktuig. Visszafelé is megálltunk a Draa mentén, na meg pár kasbaht is útba ejtettünk.
|
Draa |
|
Kasbah |
Visszafelé már gyorsabban haladtunk, de így sem értük el másnapi kezdő helyszínünket Ait Benhaddou-t. Valahol Ouarzazate és a világörökségi helyszín között félúton vadkempingeztünk egyet. Megint sötétben kellett sátrat bontanunk, de nem bántuk már rutinunk volt benne.
|
Ait Benhaddou |
Az 1987 óta UNESCO védettség alatt álló kasbah is azok közé az agyagerőditmények közé tartozik, amelyben filmeket forgattak. Az Ounila folyón kellett átkelnünk, hogy közelebbről is szemügyre vegyük az erődítményt. Szandálban kényelmesen átsétáltunk a folyón, majd megvettük a belépőket és körbejártuk a kasbát. Azt kell tudni róla, hogy még ma is laknak benne.
|
Ait Benhaddou az Ounila túlpartján |
Még egy család "lakásába" is benézhettünk, nagyon kedvesek voltak, majd a szűk sikátorokban bolyongva felmentünk a domb tetejére is.
|
Ait Benhaddou a magasból |
|
Ait Benhaddou közelről |
80 kilométeres autózás következett a Magas-Atlasz legmagasabb hágójába a Tizi N'Tichkához. A 2260 méteres hágó egyben Észak Afrika legmagasabbra kanyargó közútja is egyben. Újra megjelentek az ásványárusok, ez megint csak meg-megállásra kényszerítettek minket.
|
Ásványkereskedés |
A távoli hófedte Atlasz gerince uralta a tájképet, az ásványkereskedések mellett emiatt a fényképezőgépünk is sűrűn kattogott.
|
Magas-Atlasz |
A szerpentinek sokasodásával egyenes arányban csökkent a vegetáció, a hágó közelében már csak egy két szárazság és hidegtűrő bokorka és a szélnek ellent álló fákkal találkoztunk!
|
Kopár táj |
A hágóba felérve Kánaán fogadott minket egy kávézó mellett jó sok ásványkereskedő kínálta portékáit. Kávézgatás és a nyálcsorgatás jó óráig elhúzódott. Kézzel-lábbal alkudoztunk a szebbnél szebb geodákra, és fosszíliákra.
|
Tizi N'Tichka hágó |
|
Tizi N'Tichka ásványkereskedői komplexum |
A hágó túloldalán sem sokat változott a táj, meg a programunk sem. Minden útkanyarban ásványok, ásványok és ásványok sokasodtak. Végén azért párat már kihagytunk. Esti célpontunk az Ouzoud vízesés volt, de annyira elcsesztük az időnket, hogy csak Demnate-ig jutottunk. Esti órákban értünk ide, egy olcsó panzióban töltöttük az éjszakát.
|
Welcome in my beautiful shop |
Demnate-től még jó 60 kilométer a vízesés. Egy darabig jó, majd később éppen épülő országúton próbáltuk megközelíteni az ország legmagasabb 110 méteres zuhatagát a Cascade d'Ouzoud-ot. Többször megállóra késztetek az útépítők, egyik ilyen szünetnél fotóztam az alábbi kaktusz bokrot!
|
Kaktuszbokor |
A vízesést Marokkó egyik, hanem a legszebb természeti látványosságának tartják. A zuhatag feletti településnél parkoltunk, majd pár lépés múlva már az alattunk lévő vízesés fölött fotóztuk az ezen a tájon nem túl ritka szivárványt.
|
Szivárvány fotózás |
Szépen kiépített ösvényen lehet a zuhatag mellé, majd alá sétálni. A vörös sziklákon több helyen kisebb-nagyobb kilátó teraszokat alakítottak ki a helyiek.
|
Cascade d' Ouzoud |
A sétányt végigjárva lejutunk Ait Aadel folyó visszaduzzasztott partjára. Ha valaki a vízről szeretné fényképezni a helyiek által csak a "Mélység kapujának" nevezett vízesést, akkor pár dirhamért cserébe egy kötél vontatta hajó segítségével áthúzzák a túl partra.
|
Híd a vízesés előtt |
Akik nem szeretnének fizetni azok egy hídon is átjuthatnak. Büfék, éttermek várják a turistákat. Teraszaikról gyönyörködhetünk a három lépcsős több mint száz méteres Ouzoud zuhatagban.
|
Cascade d' Ouzoud |
A csapat egy része beérte ennyivel, de Tomival és Bazsival mi még tettünk egy kört, hogy több helyről megcsodáljuk a völgyet. Távolabb egy két fős majom csoport falatozott a fűben megbújva. Felkapaszkodtunk a szurdok oldalára és a keleti oldalának szélén sétáltunk vissza kiindulási helyszínünkre a parkolóba.
|
Páratlan panorámájú hétvégi ház |
|
Ouzoud vízesés |
A délután további része utazással telt, 160 kilométer a táv Marrakech-ig. Menet közben találtunk egy Metro-t, be is mentünk vásároltunk pár máshol nehezen hozzájutható élelmiszert. A városban a közlekedés az kész káosz. Kétszer-három sávos utakon összevissza haladnak az autók, rengeteg a robogós. Úgy tudom, hogy jogosítványhoz nem kell semmilyen papír, megtanulnak vezetni és az halad aki az erősebb! Jemma El Fna tér a város központja, itt zajlik az élet éjjel és nappal is. Az a nagy szerencsénk volt, hogy pár utcányira ettől a tértől találtunk egy jó szállást. Autóval nem tudtunk ide beállni, de a szállás adó biztosított egy védett parkolót is számunkra. Este már a lacikonyhások között boklászoltunk. Isteni fügét vettünk, majd egy helyre beültünk és valamiféle sült saslikszerű húsokat vacsoráztunk.
|
Marrakech-i ételmustra |
Mindent lehet kapni itt ami szemnek és szájnak az ingere! Kigyóbüvölők, hennások, komédiások lepik el a teret!
Folytatás hamarosan! Marrakech-i séta, Toubkal túra után irány az Atlanti-óceán!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése