Dombay-tó maraton

  A novemberi Mecsek 1000-es teljesítménytúra után tegnap újabb túrán vettem részt. Most a Dombay-tó maratont teljesítettük Gábor barátommal. Már hetekkel ezelőtt megbeszéltük, hogy még decemberben megyünk egy hosszabb futásra, így ideálisnak tűnt a hétvégi rendezvény. A karácsonyi bejgli és halászlé  ... ledolgozása miatt is. Az időjárás elég zimankós lett, de már napokkal előtte tudtuk mire számíthatunk. Volt időnk felkészülni és csöppet sem bántuk, hogy végre leesett a hó. Szeretek hóban futni, főleg friss hóban, ebben most volt részem bőven. Egyedül a néhol orkán erejű szél zavart, de azokat ha nem is könnyen de átvészeltem és visszatekintve már csak szép emlék a túra. No akkor lássuk, hogy is alakult a vasárnapunk.

  Hetes indulást terveztünk, aztán az időjárás közbeszólt. Hat óra körül kezdett el havazni, ezért még minimális hó takarta az utakat, könnyedén kijutottunk a Dombay-tó feletti Gyermektáborhoz. Regisztráció után megkaptuk az igazolófüzetünket, térképünket, majd gyorsan átfutottuk és csak fél nyolc után sikerült nekivágnunk. A zöld kereszten hagytuk el az üdülőtelepet, majd a piros kereszten, a bazsarózsa tanösvény mentén értük el a Zengő nyugati oldalát. Innen már az  jól ismert sárgán sétálva értünk fel a megye legmagasabb pontjára.

Zengőn

Háromnegyed óra alatt értük el az első ellenőrzőpontot. Minden elismerésem az ilyen időben kitartó pontőröknek. Az északi oldalon ereszkedtünk, pontosabban csúszkáltunk le a hegyről. Az erős szél itt még nem zavart annyira, mint később a Hármas-hegyen. A Kód1-es pont és a Zengő-kő után tovább nyargaltunk a Réka-kunyhóhoz.

Réka-völgy felső szakasza

A kulcsosház után újabb emelkedő következett. Ezúttal az 520 méter magas Somos-hegy következett. Egy darabig a kék négyzeten, majd mivel jelzett ösvény nem vezet a csúcsra, egy szalagozott jó meredek csapáson jutottunk fel.

Meredek kaptató a Somos-hegyre

A Somos-hegyet északról hagytuk el, majd mikor leértünk én majdnem elmentem a zöldön rossz irányba, de szerencsére Gábor hamar észrevette és korrigált. A kék négyzeten értünk be Kisújbányára, ott pedig a kéken cammogtunk tovább. Egy új esőbeállót is felfedeztünk, majd a Klumpás-tanya mellett elhaladva hagytuk el az apró kis eldugott települést.

Kisújbányán

Rövid séta után a Cigány-hegyi kilátónál találtuk magunkat. Harmadik ellenőrzőpontunknál ittam először egy pohár vizet, pezsgőtablettával. A hidegben nem akart felpezsegni a futás közben pedig jéggé fagyott a polárfelsőm, valamint a szemöldökömön méretes jégdarabok lógtak.

Cigány-hegyen

A következő célpontunk a Szószék volt, újabb ismeretlen hegy következett. Természetesen ide sem vezet fel turistaút és a szalagozást is elvétettük, ezért tökön-paszulyon át mentünk fel. A szomszédos Dobogó csúcson volt az ellenőrzőpont, de szerencsére csak 8 méter a szintkülönbség a két magaslat között. De pár száz méteres gerincen igen erős szelet kaptunk.

Dobogón

Tolna megye legmagasabb pontjáról a sárga kereszten haladtunk, egészen a Kód2-es pontig, ahonnan ismét szalagozott rész következett a somosi-kúttól egészen az 510 méter magas Somosig. A nem túl meredek, néhol még futható rész után a lejtőn szinte végig csúszkáltunk egészen a Vár-völgyi műútig.

Vár-völgyben

Rövid aszfalt, majd a zöld kereszten, a Szederindás-kúttól pedig a piros körön hullámvasutazva értük el a Hidasi völgyet. A völgyben a kéken kocogtunk, majd arról letérve újra a zöld kereszt következett és hamarosan a pusztabányai tisztáson találtuk magunkat.

Hidasi-völgyben

A hatodik ellenőrzőponton kapott forró tea egészen átmelegített. Újult erővel iramodtunk meg Püspökszentlászló felé. Kék háromszögön közelítettük meg a települést, majd annak egyetlen utcáján végigfutva jutottunk el a Bazsarózsa kulcsosházig.

Felújított harangláb Püspökszentlászlón

Ismét forró teát kaptunk, majd tettem egy rövid kitérőt a Diós-kút felé. Kedvenc völgyem téli arcát ismerhettem meg. sajnos a fakitermelés ezt a részt is elérte.

Kedvenc völgyben

Visszafutottam a faluba, majd a már ismert úton el is hagytam azt és, megkezdtem utolsó nagy emelkedőmet. Menet közben Gábort is utolértem és együtt sétáltunk fel a Hármas-hegy csúcsára. Az iszonyat erős szélben mondhatom nagyon megszenvedtünk mire megláttuk a hegy tetején található lokátor állomást.

Hármas-hegy menet

A 603 méter magas tetőn teljesen átfagyva pecsételtünk, majd rövid szünet után elindultunk lefelé. Előbb szalagozott, majd jelzett, később aszfalt úton értünk le Kövestetőre. Az ujjaim majd lefagytak, ezért fényképezni már nem volt erőm. A Zobák felé tartó utat kereszteztük és egy darabig jelzett, majd jelzetlen úton értünk be Hosszúheténybe.

Téli rengetegben

A központban a kocsmában volt az utolsó ellenőrzőpontunk. A végére már szinte elmaradhatatlan forró teának és a meleg épületnek köszönhetően nagyon nehéz volt nekiindulni az utolsó négy és fél kilométernek. Aztán erőt vettünk magunkon és átcammogtunk a célba. A metsző szélnek és a kellő fáradtságnak köszönhetően sikerült egy jó nagyot esnem is a végére. Közben mindkét combom begörcsölt... Három előtt tíz perccel sikerült beérnem, pár perccel később pedig Gábornak is a tábor meleg épületébe. Kicsit több mint hét óra alatt teljesítettük a maratoni távot, az időeredmény csak másodlagos, ebben az időben maga a célba érés is nagy eredmény! Az oklevél és a kitűző után nagyon jól esett a paprikáskrumpli. De itt még nem ér véget a történet, ugyanis a napközben leesett 15-20 centi hó miatt egy autó becsúszott az árokba és amíg nem jött a hókotró, hogy kihúzza a Dombay-tó foglyai maradtunk. Vagy fél órát rostokoltunk az autóban mire kiszabadultunk.