Szuadó 17

  Régóta terveztem a Szuadó teljesítménytúrát. A hosszúra szerettem volna menni, de úgy alakult, hogy csak a rövid fért bele az időmbe. Amúgy is terveztem futást szombatra így adta magát a lehetőség. Hét harminctól lehetett indulni a rövid távon, ezért már hétkor megérkeztem az Éger-völgyi Teca mama kisvendéglőhöz. Szerencsésen találtam parkolóhelyet, később már nehezebb lett volna! A nevezés nagyon gördülékenyen pikk-pakk ment. Rákérdeztem a szervezőknél, hogyan nyitnak a pontok. Hat km/órával számolták, ennél azért gyorsabban tudok menni, nem baj úgyis terveztem, hogy megnézem a Fekete kökörcsineket, így legalább az is belefér. Amíg várakoztam, hogy elindulhassak, folyamatosan jöttek az ismerős arcok. Leginkább a 40-esre mentek, de voltak páran akik mint én megelégedtek a 17-el is. 

  7:25-kor indítottam a lépésszámlálómat, de pont ekkor toppant be András és Kálmán, váltottam még velük pár szót így fél nyolckor csaptam a lovak közé is nekiindultam a távnak. A lendület nem sokáig tartott, mert a nemrég kikotort Éger-völgyi tónál rögtön megálltam fényképezni. Pár kép aztán futás tovább. Az első patak átkelés még megúsztam száraz lábbal, de aztán az amúgy száraz turistaút helyenként mocsárrá változott és ezeket már nem mindenhol tudtam kikerülni. A zöld jelzésen több túratársammal kapaszkodtunk fel a Mohosi-kis-kútig. Itt volt az első ellenőrzőpont, majd két kilométer táv és száztíz méter szintkülönbség után. Pecsét aztán ismét csak meredek felfelé következett. Égertetőnél már lankásabb volt a terep, de annál nagyobb sárfoltokat kellett kerülgetni. Több ízben az erdőbe kellett letérni, mert az ösvényt bokáig érő víz és cuppogós sár fedte. Párszor sikerült is megmerülnöm benne. Szép lassan, de biztosan emelkedtem a zöld jelzésen a Jakab-hegy déli oldalában. A piros háromszög elágazásánál letértem a zöldről és a panoráma-úton futottam tovább. 

Panoráma út mentén

Szép fenyveseken, tölgyeseken vezetett át az utam, mígnem elértem a cserkúti elágazást. Már csak pár száz méter választott el a második ponttól, de erősebb volt az indíttatás, hogy megnézzem az éppen nyíló Fekete kökörcsineket. Pár kilométeres kitérővel lementem a kék háromszögön, hogy meglessem a bókoló virágocskákat.

Fekete kökörcsin (Pulsatilla pratensis subsp. nigricans)

Tavaly már megismertem a területet, ezért gondoltam könnyedén megtalálom a virágokat. Sajnos nem így lett, mert ott ahol 2014-ben fotóztam nem találtam, de szerencsémre addig keresgéltem, amíg rábukkantam két tő kökörcsinre. Tényleg csak egy-két fotót készült, mert nem voltak még az igaziak, meg amúgy is sietnem kellett.

Cserkút feletti vidám házak

A Szedres ház és a Mézeskalács házikó is megért egy fotószünetet. Messze a távolban láttam a Babás-szerköveket, ahová tartottam. Nagyon távolinak, elérhetetlennek tűntek innen lentről. Aztán ahogy haladtam, egyre csak közeledtem és végül egy óra húsz perccel az indulás után megérkeztem a következő ellenőrzőpontra.

Babás-szerkövek

Ismerős ponttőr és egy kisebb tömeg fogadott a vörös sziklákon. Nem sokat időztem, mert be kellett hoznom a kitérő miatti csuszást. A kék kereszten, majd az ugyanilyen színű háromszögön a Sasfészek mellett elhaladva érem fel a Jakab-hegy platójára. 800 méter távon 160 méter szintet leküzdve pillanatok alatt a Zsongor-kőnél találtam magam.

Zsongor-kő és alatta Kővágószőlős

A Remete-barlangnál megbújt a pontőr, gyors pecsét, de ha már itt vagyok nem hagyhatom ki a kilátót sem. Rajtam kívül csak egy pár jött ide ki megcsodálni a Mecsek legszebb természetes kilátóját. Mindenki sietett az útjára?! Pedig kár emellett elmenni. Innen a kék jelzést kellett csak követnem egészen a Vörös-hegyig.

Kéktúra a medvehagymák között

Medvehagyma tenger és májvirág bokrok miatt lassítottam a tempómon. Két Mecsek maratonos srác utol is ért, majd lehagyott. A pálos kolostor romjait érintve kapkodtam a lábam lefelé. Sorban előztem azokat a túrázókat, akiket már a Babás-szerkövek előtt egyszer lehagytam, de a kitérőm miatt utolértek. A Szuadó-nyeregig együtt megy a két táv, itt viszont a 40-es leereszkedik Orfűre a Szuadó-völgyön keresztül. Nekem a rövidebben viszont nem lefelé, hanem felfelé kellet mennem a Vörös-hegyre. Innentől a két futó sráccal előzgettük egymás, hol én, hol ők mentek elől. az igazsághoz hozzá tartozik, hogy ők elkavartak és csak azért tudtam elébük kerülni.

Bogláros szellőrózsa (Anemone ranunculoides)

Persze én meg pár fotószünetet iktattam be, például mert megláttam az idei első Bogláros szellőrózsámat. A cél előtti utolsó negyedik ellenőrzőpont a Vörös-hegyen volt, pont a zöld háromszögi letérőnél. Még egy csokit kaptam, immár a másodikat, legalább nem veszekednek a gyerekek! A zöld háromszögön pedig elindultam lefelé az Éger-völgybe.

Dr. Horvát Adolf Olivér emlékkő

Jó kétszáz méter után értem el a Dr. Horvát Adolf Olivér emlékkövet. Már régóta terveztem, hogy felkeresem az emlékhelyét, amelyet a Mecsek egyesület emelt a híres botanikus, a mecseki flóra kutatójának a tiszteletére. Hamarosan az Orfű-Pécs kerékpárúthoz lyukadtam ki, majd a Dél-dunántúli piros túra szentkúti bélyegzőhelye következett. Innen a piroson, egy darabig aszfalton futottam. Pont jött egy terepjáró három erdésszel a fedélzetén, kedvesek voltak, mert a kocsinak felemelt sorompót nem csukták le az orrom előtt, hanem megvárták még én is elfutok alatta! Majd a pöfékelő autó elhajtott mellettem az emelkedőn, ez már nem esett annyira jól!

Aranyos veselke (Chrysosplenium alternifolium) a patak parton

Pillanatok alatt lent találtam magam az Éger-völgyben. A patak parton hatalmas Aranyos veselke bokrok virítottak. Szerencsémre ezen a szakaszon hidak vannak a meder felett, ezért már csak egy dagonyázó részt kellett kikerülnöm.

Mecsek Maraton Team

A Mecsek maratonosok itt előztek meg végleg. Ezen a részen újabb csillagvirágos területeket találtam, a héten már fotóztam őket, ezért nem hasaltam neki.

Éger-völgyi tó

A szép türkizkék színű tónál viszont még megtorpantam egy kissé. Tíz óra után tíz perccel értem vissza a Teca mama kisvendéglőjéhez. 

Teca mama kisvendéglő

  Két óra negyven perc volt a bruttó menetidő, az eredetileg 16,3 kilométeres távból nekem sikerült 20,8-at csinálnom. A 650 méter színtből meg kb. 850-et. A célban megkaptam az oklevelemet, kitűzőmet, majd a jól megérdemelt virslik elfogyasztása után indultam haza. Szép időben, szuper szervezés mellett, ragyogóan telt a délelőttöm. Innen is köszönök mindent a szervezőknek!