Mecsek 50

  Az első Mecsek 50 teljesítménytúrám nagyon kalandosra sikerült. Éjjel elkezdett szakadni az eső, ami még délig kitartott, de nem csak ezzel volt gondunk, hanem a felázott, saras talaj is igencsak megnehezítette az előrehaladásunkat.

Mecsek 50 fénypontja

De mindez minket nem tudott otthon tartani! Már napokkal előtte szedegettem a cuccokat, hogy miket kellene vinnem első Mecsek 50-es teljesítménytúrámra. A Tenkesi görcsök miatt, vettem magnézium tablettákat és még egy magnéziumos itókával is felszerelkeztem, amit kifejezetten a görcsök ellen javasoltak. A nappali közepére összepakoltam mindent amit szükségesnek véltem. Megtöltöttem az ivózsákot és végül lemértem összesen mennyi is amit a hátamon akarok cipelni.

Felszerelések!

Öt kiló volt mindenestől, ebből három csak a víz. Kissé sokalltam, de nem volt mit tenni, ha ennyi hát ennyi! Két szendvicset még megettem reggel, kettőt meg becsomagoltam, ha eléhezek, legyen hová nyúlni. Fél hetet beszéltünk meg Andrással, de tíz perccel korábban jött ezért a pakolásomat és a reggelimet gyorsan be kellett fejeznem. Felvettük Cilit, aztán robogtunk ki Zobákpusztára a Vargánya-tanyára. Itt volt ugyanis a Mecsek 50 rajtja. Szinte egyszerre értünk ki Gáborral, nézegettem ki mit hoz, hát mit mondjak, lehet én kicsit túl pakoltam, öltöztem a többiekhez képest! Esőkabátot végig cipeltem, de még amikor szakadt az eső akkor sem volt kedvem elővenni a zsák aljából. Hét körül neveztünk és negyed nyolc lehetett mikor mindenki útra kész volt.

Vargánya-tanyán a rajtban

  Az első ellenőrzőpontunk Püspökszentlászló felett a Zengő oldalában található Mária-kápolna volt. A Vargánya-tanya elhagyása után kereszteztük a műutat, majd a kéktúra bélyegzős egykori kisbolt után keletre fordulva a kék négyzeten befutottunk az erdőbe. Folyamatosan esett az eső, hol csak csepegett, de olyan is volt amikor kaptuk rendesen a nyakunkba az égi áldást! A fényképezőgépem a hátizsákomba rakott fotóstáskába rejtettem. Az eső ellen még egy nylon zsákba is becsomagoltam. Ennek és az esőnek köszönhetően a túra első felében alig készült fénykép. Pedig a felújított Gyopár kulcsosházat le akartam fotózni, de most ez is elmaradt! Nagy szerencse, hogy megérkezett az új cipőm, mert a régiben már itt az elején párszor elhasaltam volna a sárban. A püspökszentlászlói úthoz érve szalagozott úton kellett mennünk a kápolnáig, csak a bökkenő az volt, hogy nem találtuk a szalagozást. Elfutottunk Hosszúhetény felé, majd egy kis ösvényre térve mentünk át a patakon és indultunk felfelé. Később megtaláltuk a kijelölt utat, az jó meredek volt, mi egy lankásabb, de hosszabb csapást találtunk.

Mária-kápolnánál

Az első etap 5 kilométeres távjából nekünk így 5,5 lett. A Mária-kápolnánál Ábris volt a pontőr. Szignó és egy müzliszelet után kissé lemaradva indultunk Gáborral Ciliék után. Innen már jelzett ösvényen a sárga kör jelzésen folytattuk túránkat. Egy kilométer után már a sárga sávon kapaszkodtunk a Zengőre. Egészen a meredek visszafordítóig futottam, élveztem, hogy nem csúszkálok és addigra a többieket is utolértük. A meredeket már végig sétáltam a csúcsig. Eső elöl bebújtunk a kilátó aljába. Nyuszis pecsét után a dianás cukor nagyon jól esett. Amíg mi bent frissítettünk, addig András és Cili elindult!

Cili és András a Zengőn

Ekkor még nem gondoltuk, de itt láttuk őket utoljára! A sárga sávon ereszkedtünk le a Mecsek legmagasabb pontjáról, egészen addig míg a jelzés el nem kanyarodott Pécsvárad irányába. Még az esőbeállónál sem álltunk le, pedig itt mindig időzök egy kicsit! A sárga sáv elhagyása után a piros kereszten mentünk a Réka-kunyhóhoz. A Komlós-kanyarban aztán ismét előkerült a fényképezőgép, de a képek nem lettek jók ezért most ide nem kerülnek fel. Rövid aszfalt után a Réka-völgy felé vezető földes, inkább saras úton volt az első olyan rész, ahol hiába az új cipő itt bizony csúszkáltam rendesen. Kilós sárdarabok ragadtak a talpamra és ezáltal semmi tartása nem maradt a cipőnek. Közel egy kilométeres szenvedés után esés nélkül értük el a harmadik pontunkat.

Réka-kunyhónál

A kunyhó esőbeállója alá húzódva megkaptuk a jól megérdemelt bélyegzőnket és mellé még pár falat nápolyi is járt. Mire ideértünk addigra Andrásék már tovább is állhattak, mert már nem láttuk őket!  Itt értük utol az első nagyobb túrázó társaságot. A völgybe fordulva még beszélgettünk is velük pár mondatot. Nem is emlékszem pontosan, de talán háromszor kellett átmennünk a patakon. Kövek és ágak voltak a segítségünkre, hogy "száraz" lábbal megússzuk, bár nekem ekkor már mindegy volt, mert nem vízálló a cipőm! A piros keresztről letértünk és megkezdtük a kapaszkodást fel az Ötös úti kunyhóhoz. Pár hete voltam erre, akkor szárazon még könnyedén felmentem, most a széles erdészeti úton csak úgy csúszkáltam visszafelé. Az útról jól nézet ki a Réka-völgy szemközti oldala, ahogy a felhők néhol kitakarták a fákat. A kis házikó tisztásáról a Döngölt-árkon próbáltunk lejutni Óbányára. Le is értünk, de a sár nem könnyítette ezt meg. Újabb túrázó csapatok mellett elhaladva értük el település focipályáját. A villanypásztor két felső zsinege ki volt akasztva, az alsón gyorsan átugrottunk és már a házak között is voltunk.

Óbányai ellenőrző pont

15,5 kilométerrel a lábunkban a kocsma teraszán kaptuk meg a második nyuszis pecsétünket. Innen a kék kereszten hagytuk el Óbányát. Ez a szakasz még fehér folt volt nekem, sosem voltam erre. Hat kilométeren két nagyobb emelkedő volt, összesen 200 méter szintkülönbséget másztunk meg közben. Váraljai völgyből felfelé már egyre jobb volt az idő, egy sráccal kerülgettük egymást. Az egyik részen valahogy elénk került, pedig szerintem jó útvonalon mentünk! Itt lehet azért maradtunk le, mert megláttam az idei első kardos madársisakomat.

Kardos madársisak (Cephalanthera longofolia)

Nem volt egyszerű a fényképezés, mert a víztől, ködtől a gép objektíve vizes lett és állandóan homályos lett a kép. A Gábor segített ki, mert nekem egy száraz ruhadarabom sem volt, neki a kabát belső részén igen! A másik helyen azért előzött meg a túrázó, mert lementünk az ösvény mellett futó erdei útra, de csak később vettük észre, hogy az ösvény később leválik az úttól és nem párhuzamosan fut vele. Árkon-bokron keresztül mentünk vissza a kék négyzetre! Közben természetesen ismét elénk került, de aztán Máza után már végleg elhagytuk!

Mázán

Papiron 21,5 km Máza, nekünk 22 lett. Háromnegyed tizenegykor voltunk a ponton. Háromféle süteményből lehetett válogatni a kocsi csomagtartójából, eddigre már elállt az eső. A cipőmből kiszedtem az apró kavicsokat! A talpbetét kicsit elcsúszott, de ekkor még nem foglalkoztam vele! Ciliék tíz perccel előttünk jártak itt. Innen a Vörösfenyő kulcsosház nincs olyan messze, de a szervezők tettek a túrába egy kis kunkort, aminek hála megkerültük a Szószéket! Fairy képei között láttam, hogy tavaly ezen a részen fotózott bíboros kosbort, de én hiába kerestem nem láttam. Ez a szakasz volt a leghosszabb (9,6 km) és a legnagyobb szintkülönbség (427 m) is itt volt. Az eső már nem esett itt, de ahogy magasabbra értünk bementünk a felhők közé. Beszéltük is Gáborral, hogy olyan mintha az esőerdőben ennék!

Mecseki esőerdő

Nagy páratatalom, köd, és sár! Nagyon hangulatos volt az erdő, itt már sokszor előkerült a fényképezőgépem, egyre több fotószünetet tartottunk. A mg tablettát folyamatosan ettem, mellé pedig sok vizet is ittam! Nem néztem az órát, hogy milyen időközönként, de görcsnek még a jeleit sem éreztem! A zöld kereszt, majd a sárga kereszt jelzéseken kerültük meg Szószéket és Tolna megye legmagasabb pontját a Dobogót. Majd a sárga sáv jelzést követve futottunk le a Vörösfenyő kulcsosházhoz. A többi ponton sem volt gond, de mind közül itt voltak a pontőrök a legkedvesebbek! A Hétdomb Természetbarát Egyesület terülj-terülj asztalkával fogadta a megfáradt túrázókat.

Bőségtál a Vörösfenyő kulcsosház

Felsorolni is nehéz, hogy mi minden volt az asztalon. Zsíros kenyér sóval, hagymával! A vajas kenyérhez háromféle lekvár mellet még csíkos mogyorókrém is volt. Szomjunkat kétféle szörppel és teával olthattuk. 32 kilométer után itt egy hosszabb szünetet tartottunk. Kicsit leültünk, Gábor lecserélte a zokniját, én meg megnéztem a talpbetétemet. Teljesen elcsúszott, szinte a sarkamnál volt. az egész!? Megigazítottam és még indulás előtt betoltam a folyékony magnéziumot! Nem volt gond, de biztos, ami biztos alapon, gondoltam inkább megelőzöm a bajt!

Cipőpucolás a Vörösfenyő kulcsosháznál

A kulcsosháztól végig a sárga négyzet jelzésen mentünk a Máré csárdai pontig. Már az elején éreztem, hogy a talpbetét ismét elmozdult, de egy rövid ideig zavart, aztán nem foglalkoztam a kérdéssel! Lefelé menet meg lett a második, ezúttal sokkal nagyobb kardos madársisak, pár méterre tőle pedig négy tő madárfészek békakonty rejtőzött egy fa árnyékában.

Madárfészek békakonty (Neottia nidus-avis)

A zöld anyag hiányos korhadéklakó orchideát nehéz kiszúrni, de annál könnyebb beazonosítani. Ezért is örültem nagyon amikor megláttam. Gábor jót nevetett rajtam amikor lehasaltam köré, készített is pár képet ahogy négykézláb gubbasztok az avarban. Máré csárdánál már jó idő fogadott, sötét felhők takarták még a napot, de az eső már elállt és egyre melegebb lett az idő.

Máré strandfürdő bejárata

A pont örök egy Suzukiban vártak, ki sem szálltak, kaptunk pecsétet és valamilyen édességet (tényleg nem tudom mi volt, mert hazahoztam a gyerekeknek és ők ették meg!) majd elindultunk felfelé a műúton a Vár-völgyben. A Textiles-forrás előtt fogyott ki a vizem, meg is töltöttem! Elég jó a vízhozama a forrásnak, kb. egy másodperc alatt tele lett a tartály! 3 liter! Rácsodálkoztunk a Textiles ház kapujára és a valamikori erdei kempingre? Érdekes ötlet az erdőben itt fent kempinget üzemeltetni! De gondolom a régi időkben még "mentek" ezek az projektek! Ma az enyészeté az egész. A ház még úgy ahogy áll, de a többi kihasználatlan. Terepjárókon kívül mással nem is közelíthető meg a tábor!

Máré-vára

A nem túl meredek piros sáv jelzésen kacskaringóztunk a Máré-várig, majd tovább és az Iharos-kútnál tértünk ki az aszfalt útra. Körülbelül két kilométert futottunk az aszfalton, de inkább csak kocogtunk, mert nagyon nem esett jól. A végén már sétáltunk talán!

Pásztor-forrás ellenőrző pont

Pásztor-forrásnál utolsó ellenőrzőpontunknál egy óra volt már a hátrányunk Ciliékhez képest. Kettő múlt pár perccel, 42 km-nél jártunk, már több mint 1500 méter volt a lábunkban, de csak pár percet pihentünk és már indultunk is tovább! A forrástól a Szent Márton zarándokúton mentünk fel a kisújbányai útra, itt először elindultunk rossz irányba, de gyorsan észrevettük a hibánkat és visszafordultunk a helyes útra. Száz méter után balra letér a kék sáv jelzés és egy meredek völgyben levágja az aszfalt út kanyarulatait. Öt hat perc múlva ismét a betonon találtuk magunkat. Előbb a kék, később a zöld sáv turistajelzésen értük el Pusztabányát!

Pusztabánya, Glashütte

Nem volt meredek az út, de itt sokat sétáltunk! Sokat törtem a fejem, hogy jó lenne elnézni Püspökszentlászló felé, meglesni a bánáti bazsarózsákat, de aztán letettem az ilyen irányú terveimről! Pusztabányán találkoztunk egy a 30-as távon induló 70 éves úriemberrel. Le a kalappal előtte és mint kiderült egy félmaratoni futóverseny felkészülési állomása a mai túrája. Még egy kilométer aszfalt várt ránk, majd a kék háromszögön a Takanyó-háton át közelítettük meg a Zobáki műutat.

Bíboros kosbor (Orchis purpurea)

Elszaladtam pár tő bíboros kosbor mellett, de szerencsémre Gábor figyelmes volt és szólt! Zobák előtt még olasz mügét is láttam, reggel a Zengőn szakadó esőben nem volt kedvem elővenni a gépet, de itt már szép időben nem mehettem el mellette.

Olasz müge (Asperula taurina)

Fél négy után öt perccel érkeztünk vissza a Vargánya-tanyára. Közel 50 kilométeres táv alatt közel 2000 méternyi szintkülönbséget kellett leküzdenünk.Cili és András mire beértünk már hazamentek, de Gábor a segítségemre volt és hazavitt! Fairy-nek köszönöm a csomagmegőrzést! :)
  Azt mondják akkor kell futni, ha jól esik! Ez most hatványozottan igaz volt! Jó szervezés, bőséges ellátás és kedves pontőrök! Ennyi kell egy kellemes hangulatú teljesítménytúrához. Ezt még az időjárás sem ronthatja el!