Almkogel túra

  Korán kezdtem a napot, a reggeli futásomról a linkben olvashattok. Kilenckor jutottam be a lakásba, utána még lezuhanyoztam, megreggeliztünk és emlékeim szerint már majdnem 10 volt mire elindultunk a túrára. Nem idegeskedtem, mert aznapra csak egy rövid kirándulás volt beütemezve. Elnézve a többieket az is soknak tűnt. Az első Spar-ban megálltunk, vettünk gyógysört vagy nevezzük szebben csúcssörnek! Átautóztunk a városon, majd az Enns folyó jobb partján közeledtünk Grossraming felé, amikor Milu szól, hogy jó lenne egy kis pihenőt tartani. Pont kapóra jött, mert még meg tudtunk állni a Ennstal Region Nationalpark látogató centrum parkolójában. Amíg ő lábadozott, addig mi felderítettük a terepet.

Besuchzentrum Ennstal

Térképen tanulmányoztam a tervezett túránkat, majd begyűjtöttem a számomra érdekesebb szórólapokat. Két kiadványnak örültem a legjobban az egyik Felső Ausztria védett állatait, a másik pedig a védett növényei ismerteti. Ennél nagyobb meglepetés nem is érhetett volna, fényképekkel, latin nevekkel és német nyelvű leírásokkal. Közi Milu! Fél tizenegy volt már ekkor, visszaültünk autónkba, majd hamarosan beértünk Grossramingba. Átkeltünk az Enns-en, majd előbb aszfaltos, később murvás, földes utakon kapaszkodtunk fel a hegyoldalban található parkolóig. 

Indulás a Bamacher parkolóból

759 méteren szálltunk ki a kocsiból, gyorsan összeszedelődzködtünk, bekapcsoltuk a GPS-t és indultunk fel az Ennser Hütte irányába. 1 óra tizenöt perc a menetidő a házig, a tábla szerint. Már a parkolónál láttam egy-két érdekes virágot, de nem kellett sokáig sétálni, hogy az első virágzó fehér zászpámat meglássam. Leveleit már a Pilisben és a Retyezátban is találtam, de virágzás közben most volt először szerencsém hozzá. 

Fehér zászpa (Veratrum album)

Méteres, másfél méteres zászpák után a következő meglepetés a medvehagyma volt. Nálunk a Mecsekben májusra elvirágzik, itt meg 800 méter körül július elején még bőven akadt belőle. nem is kevés!

Medvehagymák közt

Meredek ösvényeken bandukoltunk felfelé. Sűrű fenyőerdők közt sok helyütt a fák gyökerei segítették a feljebb jutásunkat. Olyan volt mintha lépcső lenne az erdőben. 

Piros sáv mentén a fenyvesek közt

Az erdei út keresztezése után ismét bevetettük magunkat a sűrűbe, majd ismét találkoztunk az úttal. A csapás meredeken ment felfelé, míg az út jobbra-balra kitérve győzte le a szintkülönbséget. Egy kis házikó állt az út mellett, de még nem a hütte! Kerékpárral, terepjáróval az úton, gyalogszerrel az ösvényen lehet feljutni a már nagyon áhított turistacentrumig. Mi a meredekebb, de rövidebb csapást választottuk. 

Bicajosok balra, gyalogosok jobbra

Ahogy fentebb értünk, egyre jobb lett a kilátás. Az Enns-völgyi Alpok 1000 méter alatti magaslatait figyelhettük meg menet közben. 

Egyre jobb a kilátás

Egy időre búcsút intettünk a fenyveseknek, de később még volt alkalmunk hűsölni az árnyékukban. 

Ennstaler Alpok

Lent alattunk feltűnt Grossraming, messze a távolban pedig a Plattenberg, vagy épp a Damberg is megfigyelhető volt. de nem sok időm volt a panorámában gyönyörködni, mert a többiek csak haladtak felfelé, gondoltam jobb ha nem maradok le tőlük. 

Panoráma ösvény

11 órakor indultunk lentről a parkolóból és 12 óra 20 percre sikerült felérnünk az Ennser hüttéhez. Azaz hellyel-közzel tartottuk a kiírt időt. 1295 méter magasan található ház igazán jó fekvésű! 

Ennser hütte alatt

Mindemellett pedig nagyon turistabarát. Egyik oldalán mászófal várja a kikapcsolódni vágyó fiatalokat, a másik oldalán asztalok, padok és nyugágyak várják a megfáradt vándorokat. 

Ennser hütte és mászófala

Mi mind a két részét kipróbáltuk a háznak, egy-egy sör után már bátran kapaszkodtunk fel a műfogások segítségével egyre magasabbra. 

Ennser hütte és terasza

A ház fölött 5 méterrel azaz pontosan 1300 méteren magasodik egy kis kereszt. Ragyogó kilátással nyugatra. Természetesen ez sem maradhatott ki. Az első csúcsfotók is elkészültek, de azért bíztunk benne, hogy a még 213 méterrel magasabb Almkogel is meglesz ma!

Ennser hütte fölötti kereszt

Újrahasznosított bakancsok

Ennser hütte táblája

Nem siettük el a dolgokat, több mint egy órát pihentünk és élveztük a hütte szolgáltatásait. Szép időben mások is gy tettek. De aztán fél kettő körül nekiveselkedtünk, hogy megmozgassuk eltunyult izmainkat. 

Almkogel felé

45 perc séta innen az Almkogel csúcsa, de nekem csak itt kezdődött az igazi Kánaán. Az ösvény elején legelőször turbánliliomok tűntek fel. Ez még nem is volt olyan nagy különlegesség, de kicsit tovább haladva már nagyobb meglepetés fogadott.

Turbánliliom (Lilium martagon)

Gömböskosborral eddig még nem hozott össze a sors, most ez  a vágyam is teljesült. Virága kicsit hasonlít a felénk Dunántúlon is előforduló tarka pettyeskosborra, de színe és habitusa teljesen más. 

Gömböskosbor (Traunsteinera globosa)

Rövid ideig tartott a fenyves, majd egy bokros részre értünk ki. Látszott, hogy itt nem oly rég vagy vihar, vagy lavina pusztította el a fás szárúak nagy részét. Négy képpel lentebb jól látszik, hogy csak a fák csonkjai maradtak meg. 

Távolban az Almkogel

Egy csipkés gerinc nyugati oldalában vezetett az ösvény, csodaszép kilátással. Sajnos beazonosítani nem tudta egyik hegyet sem az alábbi képen. De mivel nagyon tetszett maga a kép, ezért nem hagyhattam ki a válogatásból!

Alpok vonulatai

Sok-sok erdei ujjaskosbor közül ez a majdnem hófehér került kiválasztásra. Fel-fel támadó szélben nem volt egyszerű a fotózásuk. De mivel tényleg sok volt belőlük, ezért újra és újra tudtam próbálkozni, mígnem ez a kép elkészült. 

Erdei ujjaskosbor (Dactylorhiza fuchsii)

Szomorú látvány volt a sok élettelen fenyő , de valahol ez az élet rendje, elpusztulnak, hogy aztán új élet szülessem belőlük. 

Lavina vagy vihar sújtotta fenyőerdő

Ezen a részen már jócskán lemaradtam, sokszor már látótávolságon kívülre kerültek a többiek, de mivel jól követhető volt az út, ezért nem aggódtam értük sem és magamért sem hogy elkeveredek. 

Hamarosan a gerincre érünk

Jó sokára kapaszkodtam fel a gerincre, majd mikor felértem akkor elágazott az ösvény, innen délre kellett tartanom. A túra nagy részét már megtettük, az Almkogel innen még 15 perc séta. 

Elágazó

Egy kis hupszli volt még, de már csak egyenesen kellett mennünk. A csapat eleje ilyenkor már majdnem fent volt a csúcson én a virágok miatt jócskán lemaradtam hozzájuk képest. 

Gerincen

Meredek hegyoldal

Még az utolsó szakaszra is jutott egy-két újdonság, ilyen volt a már régóta keresett zergeboglár, de a nárciszképű szellőrózsa is új faj a gyűjteményben.

Európai zergeboglár (Trollius europaeus)

Brunnbacheck

Nárciszvirágú szellőrózsa (Anemone narcissiflora)

Sok-sok virágfotózás mellett is 50 perc alatt feljutottam a többiektől pár percre lemaradva az Almkogelre. Nem túlságosan magas a hegy (1513 méter), de mégis jóval az erdőhatár fölé nyúlik. Páratlan a kilátás a csúcsról.

Én is felértem

Leheveredtünk egy padra, közben megittuk a csúcssörünket, megettük az ebédünket, jól éreztük magunkat!

Sccsecsinszk Bulldozers az Almkogelen

Időközönként felálltam csináltam pár képet a tájról, a srácokról, majd visszaültem és folytattam a házi májas szendvicsem majszolását. :)

Almkogel, 1513 m

Rajtunk kívül egy idősebb úriember volt még fent, ragyogó napsütésben úgy éreztük, legalábbis én, mintha megállt volna az idő! Nem is akartam elindulni lefelé, legszívesebben itt maradtam volna egész nap!

Csúcskereszt

De aztán egy óra lustálkodás után csak nekiveselkedtünk és elindultunk vissza az Ennser hüttéhez. Most próbáltam a többiekkel mozogni, de sajnos csak az első orchideáig sikerült.

Irány a parkoló

A szúnyoglábú bibircsvirággal tavaly már összehozott a sors a Raxon. de természetesen itt is nagyon örültem neki. Itt csak egy pár töves populációt találtam, nem úgy mint tavaly a Raxon.

Szúnyoglábú bibircsvirág (Gymnadenia conopsea)

Rododendronok ilyentájt már elvirágzóban vannak, de a zászpák és a zergeboglárok között sikerült párat kifigyelnem.

Borzas havasszépe (Rhododendron hirsutum)

A virágok megtalálása is elég lett volna a boldogságomhoz, de mellette a völgyek, gerincek is meg-meg állásra kényszerítettek.

Nem lehetett a látvánnyal betelni!

Alpesi ösvény

A kosboroknál, lefelé is megálltam, de most tényleg csak rövid időre, mert mire a hüttéhez értünk már megelőztem a többieket, akik menet közben leültek egy kidőlt fa szélére pihenni (megvárni engem).

Turbánliliom (Lilium martagon)

Ugyanazon az úton, de a felfelé jöveteltől jóval gyorsabban meneteltünk lefelé. Fél óra sem kellett mire újra a házhoz érjünk. Most már nem ültünk be sörözni, inkább meg sem álltunk és mentünk tovább a parkolóba.

Lábunk alatt az Ennser hütte

Innen már a fényképezgetésem is alább hagyott, csatlakoztam a társakhoz és együtt bandukoltunk tovább.

Lejtmenet

Ötven perc múlva már a parkolóban vettük le hátizsákjainkat, hogy aztán szép lassan induljunk visszafelé Steyr-be. Bár mielőtt még odaértünk volna egy rövid sétára megálltunk Laussa határában, de erről majd egy másik bejegyzésben írok.

Ismét a parkolóban

Jó helyen, jó időben és jó társasággal! Mi kell ennél több egy szuper túrához!