Mára is kinéztem magamnak mecseki célpontot, ami a 30-as listán szerepel. Gondolkoztam, hogy egyszerre többet is felkeressek, de az idő nem volt épp a legkedvezőbb egy Szuadó-völgyi vagy Sárkány-szakadéki túrára. Így maradt a Vörös-hegy és a Cinke-tanya. Szóba jött még a Jakab-hegy és az Éger-völgy, de ott pont egy hete voltam ezért azt is kihagytam. Bár akkor fényképezni nem tudtam, de ezek könnyen elérhetőek, lesz még lehetőségem felkeresni őket.
Éjszaka furcsa zajra, csörömpölésre ébredtünk. Már azt gondoltam hajnal van és a telefonom csörög, de helyette egyik falra akasztott képünk gondolta úgy, hogy jobb neki lent a földön. Elfáradt az egyik akasztója és éjjel kettőkor lebukfencezett a lépcsőn. Közben pedig az üveg borítója ripityára tört. Szomszédok gondolom örültek neki, hogy éjnek évadján porszívózni kezdtem. Utána viszont nagyon nehezen aludtam vissza, ennek az eredménye pedig az lett, hogy nem tudtam időben felkelni reggel. Illetve kétszer is felkeltem, de mindkétszer átállítottam későbbre az ébresztést. Végül negyed hétkor sikerült kibújnom a meleg takaró alól. Háromnegyedkor pedig már rajtra készen álltam. Fő cél a Cinke-tanya volt, de akartam még egy kis szintet és távolságot gyűjtögetni. Ezért miután felmentem a Szőlő utcán a Mandulásba, futottam egy kört az erdei tornapályán. Nem titkolt céllal, hogy lemérjem mit is tudok és a későbbiekben a Starava-n nézni a változást. Miután végeztem a piros háromszögön már kisebb lendülettel kocogtam fel a Misinára. Onnan a sárga sávon átfutottam a Tubesekre, de most meg sem álltam és már mentem is le a Lapisra, majd tovább a Remete-rétre. Szerda éjjel lesett hó, már csak foltokban volt. Itt-ott még összefüggő, de sok helyen teljesen elolvadt már. Néhol kissé csúszott a letaposott, jeges ösvény, de egyáltalán nem zavart. Jobban zavart viszont az eső. Hol csak szitált, hol pedig úgy esett mintha dézsából öntenék. A Vörös-hegyre már a kéktúra útvonalán mentem, a Cinke-tanyát, pedig a kék L turistaúton közelítettem meg. Az erdei pihenőnél csak pár kép erejéig időztem. Itt is szakadt az eső, ezért beálltam az esőbeálló alá, de ott csak ez emlékkövet tudtam fényképezni, ezért ha fotózni akartam akkor ki kellett jönnöm és ázni. Persze az emlékköves képek mind rosszak lettek. Sebaj, majd legfeljebb még egyszer erre kanyarodok.
Éjszaka furcsa zajra, csörömpölésre ébredtünk. Már azt gondoltam hajnal van és a telefonom csörög, de helyette egyik falra akasztott képünk gondolta úgy, hogy jobb neki lent a földön. Elfáradt az egyik akasztója és éjjel kettőkor lebukfencezett a lépcsőn. Közben pedig az üveg borítója ripityára tört. Szomszédok gondolom örültek neki, hogy éjnek évadján porszívózni kezdtem. Utána viszont nagyon nehezen aludtam vissza, ennek az eredménye pedig az lett, hogy nem tudtam időben felkelni reggel. Illetve kétszer is felkeltem, de mindkétszer átállítottam későbbre az ébresztést. Végül negyed hétkor sikerült kibújnom a meleg takaró alól. Háromnegyedkor pedig már rajtra készen álltam. Fő cél a Cinke-tanya volt, de akartam még egy kis szintet és távolságot gyűjtögetni. Ezért miután felmentem a Szőlő utcán a Mandulásba, futottam egy kört az erdei tornapályán. Nem titkolt céllal, hogy lemérjem mit is tudok és a későbbiekben a Starava-n nézni a változást. Miután végeztem a piros háromszögön már kisebb lendülettel kocogtam fel a Misinára. Onnan a sárga sávon átfutottam a Tubesekre, de most meg sem álltam és már mentem is le a Lapisra, majd tovább a Remete-rétre. Szerda éjjel lesett hó, már csak foltokban volt. Itt-ott még összefüggő, de sok helyen teljesen elolvadt már. Néhol kissé csúszott a letaposott, jeges ösvény, de egyáltalán nem zavart. Jobban zavart viszont az eső. Hol csak szitált, hol pedig úgy esett mintha dézsából öntenék. A Vörös-hegyre már a kéktúra útvonalán mentem, a Cinke-tanyát, pedig a kék L turistaúton közelítettem meg. Az erdei pihenőnél csak pár kép erejéig időztem. Itt is szakadt az eső, ezért beálltam az esőbeálló alá, de ott csak ez emlékkövet tudtam fényképezni, ezért ha fotózni akartam akkor ki kellett jönnöm és ázni. Persze az emlékköves képek mind rosszak lettek. Sebaj, majd legfeljebb még egyszer erre kanyarodok.
 |
| Cinke-tanya |
Kis kört tettem a kék L jelzésen, majd visszakanyarodtam a kék sávon Remete-rét felé. Az eső kicsit alább hagyott, ezért itt-ott megálltam illatos hunyorokat fotózgatni, sőt egy a hó alatt kilapult szártalan kankalint is találtam. Remete-rétre visszaérve köd fogadott, de szinte meg sem álltam mentem vissza a Lapisra.
 |
| Ködös, havas Remete-rét |
Lapistól, fel a Rotary-ig, majd ismét csak egy körpálya. Tettem ezen is egy kört majd követem itt is a "fejlődést". A végére jól elfáradtam, ezért a sárga sávon csak sétáltam fel a Tubesre. Futni amúgy is nehéz lett volna, mert az utat összefüggő jégpáncél takarta. A szélén próbáltam felkapaszkodni a János-kilátóhoz.
 |
| Jégpálya a Tubes alatt |
Odafent nagy szél fogadott. Pénteken még csúszkáltam itt, mára teljesen elolvadt a kilátó lépcsőjére fagyott jég. Odafent készítettem egy fél perces videót, alig tudtam egyenesen állni, jobbra-balra dülöngéltem a metsző szélben, de talán így jobban visszaadja mi volt a kilátóban. A felhők fél perc alatt is láthatóan szaladgáltak a Tv-torony előtt.
Úgy tűnt mintha a városban még több hó lenne, legalábbis a fákról már leolvadt, de az utak, a házak teteje még fehér volt. Panoráma semmi, bár a felhők között néha a Szársomlyó előbukkant, de egy perc és már újra elbújt.
 |
| Lent még több a hó |
Tubes és a Kis-Tubes között volt talán még a legtöbb hó az erdőben. Viszont a déli kitettségű kilátó körül mára teljesen elolvadt a hó. Már itt gondolkoztam, hogy lerakom a földre a fényképezőgépet és csinálok egy futós videót, de aztán inkább pár méterrel odébb tettem így, ahol még volt egy kis fehérség.
 |
| Ködbe bújó Tv-torony |
Időzített fénykép is készült, természetesen nem sok sikerrel. Bár nekem tetszik a lenti kép és legalább nem látszik a csúnya képen! Viszont a Hoka cipőmnek jó kis reklám lehetne! :)
 |
| Terepfutás |
Kicsit lentebb aztán megtaláltam azt a virágot, amit kerestem. A Vörös-hegyen csak olyanok voltak, amik körül már nem volt hó, de itt jól látszik, hogy egy kis napsütés elég a hunyoroknak és újra életre kelnek, még a havat is megolvasztják maguk körül!
 |
| Havas illatos hunyor (Helleborus odorus) |
Tv-torony, Dömörkapu, Tettye felé mentem haza, fejben számolgattam, hogy ha erre megyek akkor pont meg lesz a 27 km, ami nem is olyan rossz, ahhoz képest, hogy majdnem hét óra volt mikor elindultam és tíz óra után pár perccel meg már otthon is voltam. A szinttől kicsit többet reméltem, de nem olyan rossz az a 876 méter.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése