Mánfa - Vágotpuszta - Tubes Trail

   Napról napra jobb a lábam, ezért a hétvégén már nem tudtam kihagyni, egy hosszabb fotósfutást. Hét közben olvastam egy jó cikket a terepfutas.hu oldalon, amiben leírják, hogy mit vigyél magaddal ha futni indulsz. Természetesen nálam a listából csak a mobil, pézsé és a fejlámpa volt. De vittem fényképezőgépet! Gondoltam források lesznek útközben, majd azokból oltom a szomjamat. Hát nem így lett, visszafelé eléggé rapszodikus volt a helyzet. A Lóri-forrásban és a Kőfejtő-kútban sem volt víz, így a második 15 km-t vagy két órát sikerült megszenvednem. De újból tanultam, vagy ismét! Háromnegyed hatra sikerült összeszednem magam és hiányos felszerelésem, a Tettyéig elkocogtam aszfalton, majd felkapcsoltam fejlámpámat és a sárga sáv jelzésű turistaúton felbaktattam Dömörkapuig. Innen már a piros sávot követve indultam Melegmány felé. Kis-rét előtt az irtásnál vettem ki először a fényképezőgépemet, hogy megörökítsem ahogy a Nap első sugarai rózsaszínre festik a horizontot.

Pirkadat

 Kis-rétnél már lekapcsolhattam a lámpámat és ugyan még félhomályban, de kocoghattam Kantavár felé. Még mindig a lefeléknél érzem a térdem, így a rövid emelkedővel nem volt gond, de lefelé a hosszú saras lejtőn csak lépésben mertem menni egészen a Lámpás-völgyi elágazóig. Innen megint jobb lett, mert ismét ha csak kicsit is, de felfelé futhattam. Kantavár mellett csak elfutottam, egyre több a medvehagyma erre is és sok a primula vulgaris az út széli dombocskákon. Rábay-fától már a piros kereszten haladva értem fel a Keresztkunyhóhoz. Átfutottam a kéktúra útvonalán, majd újra lefelé mentem. Szerencsémre jó darabig nem volt sár, ezért elég jó tempóban tudtam haladni, majd aztán a barlang és az Anyák kútja előtti vízmosásban már csak sétálni tudtam. Azt is csak óvatosan.

Anyák-kútja

Itt még nem voltam szomjas, azért nem ittam, később bántam is, hogy nem töltöttem fel a készleteimet. Innen már szinte végig a kezemben volt a gép, elég sok fotószünetet is tartottam emiatt.

Melegmányi-völgy

A bővizű patak partján megláttam az idei első bókoló fogasírokat és erdei galambvirágokat is, de volt itt már odvas keltike is. 

Bókoló fogasír (Cardamine enneaphyllos)

A mésztufalépcsőkhöz érve legelőször a felső részét tekintettem meg. Nem teljes keresztmetszetében folyt a víz, de a szokásosnál sokkal nagyobb tömegben zúdult alá a jéghideg áradat. 

Vízesés

Aztán lementem a vízlépcső aljára, ahol második forrásomnál a Melegmányi-forrásnál sem ittam. Körülbelül egy órája voltam úton, még nem éreztem szükségességét. 

Melegmányi-forrás

Sok-sok kép készült, nehéz is volt kiválasztanom melyik kerüljön ide, végül erre a híd mellettire eset a választásom. Próbáltam olyat is, amelyiken én is rajta vagyok! Ennek az lett a vége, hogy sikeresen belecsúszott a jobb lábam a vízbe! Természetesen egyből el is ázott a cipőm. 

Melegmányi-mésztufalépcsők

Sok időt voltam itt és nehezen indultam tovább, de még csak 8,5 kilométernél jártam és sok minden várt még rám. A völgyben sok az Ágnes-vízesésig ha jól emlékszem háromszor kell átmenni a patakon. A lenti kép az egyik, itt a kép közepén a víz alatt van a fapalló amin át kellett futnom. De itt mát mindegy volt! :)

Ott egy híd van?

Ágnes-vízesésben is volt víz rendesen, ez kis kitérő volt a zöld sáv mentén, de megérte, mert szerintem a Mecsek egyik legjobb helye ez. 

Ágnes-vízesés

Visszafutottam a piros keresztig és aztán már azon cammogtam fel a Jószerencsét vadászházhoz. Sokszor járok erre, de még sosem voltam a Kálmán-forrásnál. Már kezdtem szomjazni, ezért tettem egy kis kitérőt. Közben ennél a szép kankalinnál is megálltam.

Szárttalan kankalin (Primula vulgaris)

Pár száz métert kell menni a műúton, majd balra fent az erdőben van a forrás. Éppen csak csordogált belőle a víz, de nekem az pont elég volt. Lehasaltam és ittam pár kortyot a hűs vízéből.

Kálmán-forrás

Majd visszaszaladtam majdnem a vadászházig és onnan már újra a piros kereszten ereszkedtem le Mánfa felé. Sokszor elmegyek a lenti fa mellett, de ha meglátom akkor mindig megállok előtte egy fényképe erejéig. Nekem nagyon bejön az a kis lyukacska törzse és a gyökereinek a találkozásánál. 

Lyukas fa

Aztán hamarosan megérkeztem egyik célpontomhoz a tavaszi tőzikékhez. sajnos a Mecsekben nem tudok nagy állományáról, de azért így is szép, hogy csak pár tő van belőle. Bár biztos sokkal látványosabb, ha több száz vagy ezer van egymás mellet.

Tavaszi Tőzike (Leucojum vernum)

Közeli tőzikék

Nem sokára már az Árpádkori templom tisztásán találtam magam. Idén még nem voltam erre, de hamarosan újra indulnak a sikondai túrák, akkor ismét rendszeresen fogok erre túrát vezetni. 

Mánfai Árpádkori templom

Itt van egy kis csapás a Kőlyuki betérő felé, de villanypásztorral lezárták, ezért most inkább kimentem a 66-os főútra és azon futottam el az étterem parkolójáig.

66-os út

Itt jön át a piros sáv Sikonda felől és indul el Pécsnek, egy darabig én is azt követve futottam délre.

Kőlyuki betérő

Terveim közt szerepel a Dél-dunántúli piros túra teljesítése is, az egyik pecsételőhely itt van a Dóczy malomnál. Megnéztem volt matrica bőven, remélem mikor erre járunk akkor is lesz.

Dóczy malom

A horgásztavak melletti kerítés mellett mindig nagy a sár, még nyáron is, ezért most sem számítottam sok jóra. 

Illatos hunyor (Helleborus odorus)

Egyik túratársam említette, hogy van egy csapás ami felmegy a hegyoldalba és erre ki lehet kerülni a sártengert és a kerítésre mászást. Meg is lett az ösvény és mondhatom nagyon jó, ilyen időben biztosan fogom használni.

Sártenger felett

Pont a Bikfa-forráshoz visz az út, ahonnan már könnyedén vissza lehet sétálni a piros sávra. Jól nézett ki a forrás a kőből kinövő májvirággal. 

Bikfa-forrás

Mocsaras, vizenyős területen sok volt az aranyos veselke, lenti képen egy nagyobb csokorral láthattok.

Aranyos veselke (Chrysosplenium alternifolium)

Innen Vágotpuszta volt a cél, de előtte még át kellett jutnom a patakon. Ami nem elég, hogy meg volt áradva, de még süppedős homok is vette körül. Csak úgy cuppogtam benne, de nem volt mit tenni valahogy át kellett jussak a túlpartra. 

Átkelés?

Rengeteg vörös acsalapu volt itt, hihetetlen, hogy ennek a kis vörös növénykének pár hónap múlva mekkora levelei lesznek majd! Most még csak virágzik és teljesen vörös, de nemsokára méteres zöld leveleket növeszt.

Vörös Acsalapu (Petasites hybridus)

Még mielőtt a Kecskehátra tértem volna, folytattam forrásleső túrámat. Ezúttal a Kőfejtő-kút következett. 

Kőfejtő-kút felett

A Kecskehát alatti egykori kőbánya mellett a völgy oldalában van a forrás. Régebben már jártam erre, de a forrást akkor nem néztem meg, most is csak nehezen vettem észre, mert teljesen beleillik a környezetébe. 

Kőfejtő-kút

A mederben volt víz, de kútból nem jött egy csepp sem. Így sajna hoppon maradtam. 

Kőfejtő

Már a martilapu is bontja szirmait. Sok kis apró sárga virág lapul meg a vízfolyások mentén. 

Martilapu (Tussilago farfara)

A kecskeháti emelkedőn már csak sétáltam. Itt szoktam látni bogláros szellőrózsát, sajnos azt most nem találtam, helyette egy szép pár májvirággal tudok szolgálni. 

Nemes Májvirág (Hepatica nobilis)

Talán már máskor is leírtam, hogy mennyire tetszenek a Kecskeháthoz hasonlító kis gerincek. Kár, hogy a Mecsekben nincs sok hasonló hozzá. Akkor még jobban tetszene, ha mondjuk 500 méterrel magasabb lenne, pár 100 méterrel hosszabb és nem lennének rajta fák!

Kecskehát

Megjelentek az első kutyatej fajok, farkast még nem láttam, de erdeiből már sok van.

Erdei kutyatej (Euphorbia amygdaloides)

Ahhoz képest, hogy mekkora sár szokott lenni itt a zöld körön Vágot előtt, nem is volt vészes a helyzet. Pár hónapja megcsodált Bibliás házon most nem változott semmi. Még mindig nem tudom kié, és mi ez, de majd annak is talán eljön az ideje. 

Vágotpuszta

Harangláb, Vágotpuszta

A szokásos képek elkészítése után a harangláb mellett ház homlokzatán egy igazán találó idézet fogadott. Lehet itt volt ez eddig is, csak nem vettem észre?

"Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem."

A falu végében természetesen megugatott a kerítés fölé mászó kutya! Remélem sosem fog tudni onnan kiugrani, mert akkor jaj nekem! Innen már a zöld sáv ösvényt és egy darabig a Magyar zarándokút jelzését követtem. Eltűnt a tavaly még itt álló szék!? Valakinek biztos megtetszett!

Lóri-völgy

A völgyben egy kicsit csúszkáltam lefelé, de az igazi feketeleves a kulcsosháznál fogadott. Rengeteg kitermelt fa és gépek teljesen szétjárták az utat. Minden csupa sár volt, tényleg alig lehetett átmenni az úton.

Saras hokák

A Lóri-kulcsosháznál már minden rendben volt, volt matrica dögivel. Kilenc óra elmúlt és már eléggé szomjas voltam.

Lóri-kulcsosház

Meg is örültem, amikor az egyik fán megláttam a zöld kör jelzést. Elővettem a térképet és láttam, hogy kis kitérővel vízhez juthatok.

Lóri-vadászház

A Lóri-vadászház melletti tisztás aljában volt a forrás, de sajnos mikor odaértem szomorúan konstatáltam, hogy tök száraz a forrás. De legalább jól nézett ki a szártalan kankalinnal az oldalában.

Lóri-forrás

Ekkor már sejtetem, hogy nehéz hazaút vár rám. Kitérőkkel juthattam volna vízhez, de akkor meg többet kellett volna menjek, így végül úgy döntöttem, hogy megcélzom a Tubest és onnan már csak kibírom hazáig vagy a Mandulásig.

Lóri elágazó után

Lóri elágazónál nagy erdőirtás fogadott, látta az ösvény balra, de tudtam, hogy itt egy táblának kellene állnia, ezért elfutottam mellette. Száz méterrel odébb, ez a kivágott fatörzs fogadott, amin még rajta volt sárga négyzet jelzés, de már mutatta, hogy le kell térni a zöld sávról! Lassan összeállt a kép, hogy a favágók kivágták a fát és vissza kell menjek óda ahol gondoltam is, hogy le kell térjek.

Lóri elágazó?

Keresgéltem az irányjelző oszlopot, ami itt állt korábban, de sehol sem találtam, elindultam hát a fenti úton és kisvártatva szemben a fákon megláttam a jelzésemet, megnyugodtam és folytattam tovább szenvedésemet hazafelé.

Terepjáró után

"Hamarosan" elértem a sárga sávot, ami már elvezetett Lapisig. Közben még nagyüzemi medvehagyma szedőket is láttam. Valahol itt lehet a határa ahol még lehet szedni, mert a Remete-rét-Orfű közti útnál ha jól tudom idén tilos.

Lapison

Lapsitól fel már felváltva futottam és sétáltam. Azon gondolkoztam, hogy-hogy lehetek ilyen balfék! Ha van nálam egy kevés víz akkor gond nélkül megcsináltam volna a mai futást. Bár így legalább nem a térdemmel foglalkoztam! :) 

Kikeleti Hóvirág (Galanthus nivalis)

Ködös, szürke idő volt, még a János-kilátóba sem mentem fel. ritka az ilyen, de most inkább minél hamarabb le akartam érni.

Tubesen

Egy utolsó medvehagymás képre még azért volt energiám.

Medvehagymák közt

Kis-Tubesen

Kis-Tubest is még útba ejtettem, majd iszkiri lefelé. Gondolkoztam, hogy elmegyek Dömörkapu felé, mert ott nyomos kút van és az már pár hete is működött, de helyette inkább a Mandulásra esett a választásom. Sajnos rosszul döntöttem, itt még el volt zárva  csap. A Roboz Imre pihenő alatt összefutottam Ábrissal és Andrással. Elmeséltem milyen balfék voltam. Meg is kínáltak vízzel, de nem akartam beleinni a zsákjukba. Inkább gyors indulásra ösztönöztem Andrást. Kikeletnél sem volt még víz, így nem maradt más hazáig kellett jöjjek. Itthon aztán gyors bepótoltam az elmaradt frissítéseket és megfogadtam, hogy még egyszer ilyet nem csinálok! Ki lehet bírni, de nem jó. Sőt!

Majd harminc kilométer lett a vége, a nettó idő 3 óra 35 perc, de a bruttó az öt óra!