Még márciusban futottunk legutoljára a kéktúrán, ezért már időszerű volt a mecseki szakasz folytatása. Arról a futásról
itt olvashattok bővebben. Május 22-e vasárnap futottuk ezt a szakaszt, de annyira kevés időm volt mostanában, hogy nem tudtam foglalkozni az írással. Ennek köszönhetően ez most egy sok képes, kevés szöveges összefoglaló lesz a címben említett szakaszról.
Hatkor Kaposvár felé induló busznál beszéltük meg a találkozót. A távolsági busz csak Szigetváron és Kaposváron állt meg. Megkérdeztük a sofőrt, ha megvesszük Kaposvárig a jegyet, akkor lassít Simonfán? Természetesen a válasz nem volt! :( Ezért csak Szigetvárig utaztunk, ahol egy másik busszal terveztük a továbbjutást Zselic szívébe. Azt azért megjegyzem, hogy útközben két kollégáját is kirakta a buszvezető. :) Szigetvár határában, ha jól emlékszem a megállóra akkor a Turbéki temetőnél szálltunk le a buszról. Bő fél óránk volt a csatlakozásig, ezért a srácokkal kerestünk egy kocsmát, boltot, ahol tudtak egy kávét inni. Meglepetésünkre Gábor csináltatott egyen Crestyle-os Futunkakéken pólót. Rögtön fel is húztuk Bázzal. Sétáltunk vissza a megállóba és egy hirtelen ötlettől vezérelve megbeszéltük, hogy próbáljunk meg stoppolni, amíg nem jön a busz. Nagy meglepetésünkre a legelső autó megállt. Egy fiatal hölgy a fiával Kaposvárra igyekezett. Szó szerint ugyanis én még az ajtót sem tudtam becsukni és már el is indult. Annyit mondott csak, hogy bocsi, sietünk! Negyed óra, húsz perc múlva lassított a simonfai buszmegállónál és mi gyorsan kiugrottunk! Több mint fél órát nyertünk ezzel a gyors autózással.
 |
| Meteor kulcsosház |
Szinte senki nem volt a településen, de a jelzéseket követve gyors megtaláltuk az irányt, majd a templom előtt a Meteor kulcsosházat. A díszes székelykapun bementünk az udvarba, majd az esőbeállóba lepakolva nekikészültünk az indulásnak.
 |
| Indul a csapat! |
Elkészült az első fotószünetes, futunkakékenes csapatkép, előtte mindannyian előbányásztuk zsákjainkból az igazolófüzetet és szép sorban belepecsételtünk.
 |
| De előtte még bélyegzünk! |
A templom előtt még készült pár kép, de mivel nem voltak ideálisak a fényviszonyok, ezért nem kerültek ide, utána jobb kéz felől elhagytuk a Zselic kulcsosházat, majd egy mélyútba fordulva megkezdtük a zselici kéktúránk keleti szakaszát.
 |
| Mélyútban |
A reggeli kávé itt már igencsak dolgozott, ezért a futást itt-ott meg kellett szakítanunk. De rövid pihenők után folytattuk megkezdett utunkat.
 |
| Kereszt a Nagy.hegyen |
A mélyútból kiérve egy nagy rendezett területre értünk fel. Egy villanypásztorral bekerített területen lovak legelésztek és figyeltek minket.
 |
| Bámuló! |
Mindenféle színben tündököltek, mikor közelebb értünk akkor pedig vágtázva álltak odébb. Látszott, hogy jó soruk van itt a lovaknak. Nagy területen csak úgy szabadon mozoghatnak kedvükre.
 |
| Tarka paripák! |
 |
| Ébred a család. |
Még egy kis telefonbeszélgetés és aztán már semmi sem tarthatott vissza minket a futástól. Kisebb erdőfoltok és nagy nyílt területek váltogatták egymást. Némelyiken jó lett volna kicsit körülnézni virág ügyileg, de ez a túra most nem erről szólt!
 |
| Aztán elindulunk! |
Sokáig a kék sáv mellett egy
Sultan's trail jelzés volt a fákon. Korábban sosem hallottam erről az útról, pedig fél Magyarországot behálózza ez a Bécs és Isztambul közti kulturális útvonal.
 |
| Kék sáv és a Sultan's Trail |
Gálosfa előtt megmásztuk a Balla-tetőt, majd a Sipos.hegyet. Árnyékban mehettünk, cserébe kaptunk egy kis sarat. De szerencsére nem volt vészes és ki tudtuk kerülgetni a tócsákat.
 |
| Kevés sár is volt. |
Hosszú egyenes, betonozott löszmélyút vezetett le a faluba. Oldalra volt egy két mellékút, némelyiknél elég pazar vityillókat figyelhettünk meg.
 |
| Betonozott mélyút |
Majd egyszer csak vége lett meredek partfalaknak és már lent is voltunk a gálosfai templom mellett.
 |
| Gálosfa határában |
Elfutottunk mellette és kiértünk a község központi részére. Visszafordulva a nagy füves placcról jól nézett ki a templom a faluházzal és egy magas haranglábbal az előtérben.
 |
| Gálosfa központ |
Többiek aszfalton én a fűben botorkálva kerestem a pecsételőhelyet. A jelzés a fűben, pontosabban a járdán vezetett. Egy boltnál aztán ismét összefutott kettőnk útvonala. Megnéztük előre és írták, hogy az épület mögött van a doboz. De hiába keresgéltük ott csak két magánház volt.
 |
| Gálosfa bélyegző |
Pedig még tábla is mutatta. Aztán segítségünkre voltak a kutyák, akiknek az ugatására kijöttek a jobb oldali házból és már sejtették, hogy mit keresgélünk, ezért szóltak, hogy jöjjünk csak nyugodtan, itt kell bélyegezni. Este, sötétben ezt biztosan nem találtuk volna meg. Beszélgettünk kicsit a házigazdával, majd megköszöntük neki segítséget és tovább álltunk.
 |
| Ezen bolt mögötti udvarban van a kéktúra pecsételő dobozka |
Gálosfa főutcáján futottunk, majd még mielőtt elhagytuk volna a falu végét jelző táblát keletre fordultunk a Zselicvölgyi Szabadidőfarm felé.
 |
| Elhagyjuk a települést |
De nem sokáig "örülhettünk" a kényelmes aszfaltnak, mert áthaladtunk egy hídon, aztán jobbra letértünk róla. Nyomvályús, pocsolyás földes út következett.
 |
| Újra kicsi sár |
Majd a fenti képen látható erdőbe beérve megkezdtük a mászást a Bükk-tetőre. Eddigi szakasz legmeredekebb emelkedője volt ez. Meg sem próbáltuk futni, gondolván még sok vár ránk Pécsig.
 |
| Talán a legmeredekebb zselici emelkedő Gálosfa külterületén! |
Jól kitaposott, kijárt ösvény szerencsénkre nem volt nedves, de esőben, sárban itt óvatosan kell közlekedni, mert nagyon csúszhat.
 |
| Bükk-alján felfelé a kék sávon! |
Mikor felértünk az út egyik oldalán erdő, a másikon egy fasor mögött nagy tisztás volt. Természetesen kinéztünk ide és nagy meglepetésünkre egy kerítés, valamint egy kilátó fogadott.
 |
| Lekerített kilátó Bükk-tetőn |
Bükk-tetőn lévő kilátóból fantasztikus panoráma lehet, pedig ahonnan mi láttuk onnan sem volt piskóta.
 |
| Alattunk Kistótváros, illetve a Zselicvölgy szabadidőfarm |
Gálosfánál kitáblázott szabadidőfarm épületei voltak lent a völgyben és az lehetett itt lekerítve.
 |
| Kerítéssel elzárt terület |
A szép kilátásnak hamar búcsút intettünk és befutottunk az sűrű erdőbe. A Kórus-dombi esőbeállónál megfigyeltük a kéktúra táblát, aztán próbáltam meggyőzni a srácokat, hogy mindjárt a csepegő-kői letérőhöz érünk, mi lenne ha kis kitérővel megnéznénk azt!
 |
| Tanakodás |
Nem volt túl nagy lelkesedés! Aztán mikor megálltunk és az amúgy is fájó térdembe belenyilallt a fájdalom akkor már bennem sem volt kérdés! Bal térdem oldalt már hetek óta fájt, de még pont csak annyira, hogy tudjak futni. De itt hirtelen olyan erős lett a fájdalom, hogy alig tudtam ráállni.
 |
| Csepegő.kői lejárat |
Gondolkoztam is, hogy na most mi lesz! De aztán pár perc séta után amilyen gyorsan jött a gond, olyan gyorsan el is illant. Nem mondom, hogy nem fájt utána, de csak pont annyira mint előtte.
 |
| Zselici táj |
Lent a völgyben volt Kistőtváros, itt fent az út mentén, pedig Nagytótváros, de emlékeim szerint egyetlen egy házat sem láttunk. Ellenben szokásos zselici tájat kerítéssel megint csak.
 |
| Újabb kerítés |
Szabás is hasonló elnéptelenedő település mint az előzőek, annyi különbséggel, hogy itt még állnak, látszódnak a házak. Talán még párban laknak is.
 |
| Szabáson |
De csak földes úton lehet megközelíteni a települést. Mi is azon poroszkálva hagytuk magunk mögött az utolsó házakat is.
 |
| Az egyik romos ház Szabáson |
 |
| Régi tábla |
8,6 kilométerrel az előző és 2,5 kilométerrel a következő pecsételő állomás előtt láttuk ezt a régebbi kivitelű táblát, de leginkább már csak az újakkal lehet találkozni.
 |
| Futunk a kéken! |
Én inkább a fényképezéssel voltam elfoglalva, miközben Gábor még a lába alá is figyelve pár opál darabot szedett össze az útról. Ebben a mélyútban több helyen aztán mi is láttuk az ásványt.
 |
| Ismét mélyútban, ezúttal Felsőkövesd előtt |
Kis emelkedő után mikor kiértünk az árnyékos útról, már meg is érkeztünk Felsőkövesdre. Egy nagy gazdasági épületnél jobbra tértünk, majd a buszfordulót elhagyva közeledtünk az apró kis település házai felé.
 |
| Felsőkövesdi gazdaság |
Innen Felsőkövesdtől egészen Hollófészekig a Fekete István emlékösvénnyel párhuzamosan haladtunk. Az emlékösvényről
itt olvashattok bővebben.
 |
| Fekete István emlékösvény táblája |
Az út jobb oldalán voltak a házak, bal oldalt pedig ligetes szépen karban tartott terület volt. Rendezett kis falu képét mutatta nekünk.
 |
| Felsőkövesdi utcakép |
Bélyegzőt egy hirdetőtáblán a harangláb mellett találtuk. Vizünk itt már fogytán volt, de nem láttunk sehol sem kutat.
 |
| Kövesdi pecsét |
Egy keveset azért ittunk és ettünk az árnyas fa alatt, majd pár perc szusszanás után már ismét a kék sávot követtük.
 |
| Pihenés a harangláb alatt |
18 kilométer volt a lábunkban, de még nagyon távolinak tűnt a végcélunk Pécs. Aszfaltozott út vezet le Alsókövesdre.
 |
| Aszfalton futunk Alsókövesdre! |
Alsókövesd valójában egy nemrég rendbe hozott kastélyból áll. Itt sem volt semmi mozgolódás, de gondolom nem hiába újítottak fel.
 |
| Kastély, Alsókövesd |
Még egy rövid szakaszon aszfalton mentünk, majd letértünk róla és jó nagy dzsindzsán átverekedve szaladtunk Abaliget felé.
 |
| Kezd meleg lenni! |
Bakóca feletti kanász-hegyre a szokásos, erdős-árnyékos és kitett részek váltogatták egymást.
 |
| Kanász-hegyi kéktúra tábla |
Az új kéktúra táblák itt sem sikeredtek valami jól, csakúgy mint a mecsekiek. Az irányunkba mutató mindkét felirat csak akkor érhető el, ha letérünk a kék sávról! Ellenben Abaliget vagy a vasútállomása nem szerepel sehol!
 |
| Távolban Bakóca |
Széles földes útra vezetett minket a kék sáv, alattunk pedig látható közelségbe került Bakóca.
 |
| Fekete István emlékösvény táblája útközben |
A fák között pedig egy kilátónak tűnő építményre lettünk figyelmesek. Térképünk nem jelölte és táblák sem mutattak az irányába.
 |
| Bakócai tanösvény kilátója |
De találtunk egy ösvényt ami arra vezetett, pár száz méter után aztán már ott álltunk a három szintes kilátó alatt. Az erdei kilátó a bakócai tanösvény első állomása és azért nem volt még kitáblázva, mert még lezárt munkaterület.
 |
| Alattunk Bakóca |
A lezártnak csak átvitt értelemben nevezhettük, ezért természetesen nem hagyhattuk ki, hogy felsétáljunk rá és megnézzük a kilátást a tetejéről. Fenti képen látszik, hogy az éppen virágzó akácfák kicsit bezavarnak a látványba, de azért egész jó a panoráma Bakóca felé.
 |
| Meredek lépcsősor |
A lépcsők itt is, mint a pár hónapja meglátogatott grábóci kilátónál nagyon meredekek és keskenyek. Lefelé nagyon oda kell figyelnie az embernek, hogy ne csússzon le a lába a lépcsőfokról.
 |
| Közel van már Zselic teteje! |
Kis kitérő után pedig már nagyon közeledtünk a dombság legmagasabb pontjához. Innen már csak 900 méter volt, viszont Abaliget még több mint 16 km.
 |
| Baktatunk! |
Mily meglepő egy kerítéssel elzárt művelt terület mellett sétáltunk árnyékot keresve fel a csúcsra. Aztán a Dél-Dunántúli kéktúráról letérve értük el a magaslatot. Pontosabban azt hittük, hogy lejöttünk róla, de a csúcstáblánál kissé elbizonytalanodtunk.
 |
| Hollófészek (358 m) |
Ugyanis ott is volt tábla és jelzés! A nyíl egyenesen tovább mutatott, de mi inkább visszafordultunk és a biztosat választottuk. Zselic első orchideája is meg lett a csúcs mellett, egy Madárfészek békakonty személyében.
 |
| Madárfészek békakonty (Neottia nidus-avis) |
Már jó ideje a széles földes úton kanyarogtunk, a Hollófészekről leereszkedve is azon kocogtunk.
 |
| Tűző napon! |
Pár kilométeren keresztül még árnyékban futottunk, de már itt nagyon kevés vizünk volt, ami később meg is bosszulta magát.
 |
| Fél mélyút! |
Általában én vagyok aki felkészületlen, de most Gábor is elkövette ezt a hibát. Amikor aztán kiértünk egy nagy füves legelőre a tűző nap még jobban kezdett kikészíteni minket.
 |
| Kitett szakasz |
Biztató jel volt, hogy a távolban már látszott a Mecsek, de mindemellett az is látszott, hogy milyen messze is van még!
 |
| Távolban már a Mecsek! |
Az öt kilométeres táblánál azt gondoltuk, hogy ezt már csak ki bírjuk valahogy.
 |
| Már csak 5 km Abaliget! |
Ez a rész nagyon tetszett, ezért sűrűn meg-meg álltam fotózgatni. Na meg a fáradtság és szomjúság miatt is lassabban haladt az ember.
 |
| Völgyben Szentkatalin és Karácodfa |
Szentkatalin és Karácodfa feletti búzatáblánál még Gábor is elővette a miattam cipelt fényképezőgépét. Beázott a fényképezőgépem pár hete és nem voltam biztos benn, hogy hogyan fog muzsikálni.
 |
| Művelt terület határán. |
Ezért megkértem, hogy a biztonság kedvéért hozza magával. Szombat reggel, egy nappal az indulás előtt valami csoda folytán javult, száradt ki a masina. Előtte egy hétig semmire nem reagált.
 |
| Búzamező |
Itt kissé szétszakadtunk Báz bírta a legjobban és ő jóval előttünk ment, én fotózgattam, de it Gábor elővette, ezért ő még jobban lemaradt.
 |
| Még mindig napon! |
Ami furcsa volt itt, hogy nem volt bekerítve a veteményes! Föl-le ingadoztunk, de egyre jobban ereszkedtünk le a Bükkösdi-víz medrébe.
 |
| Napos pihenőhely |
A nem túl kecsegtető, tűző napra kirakott padok, asztalok mellett gyorsan elillantunk. Apró kis erdőfoltokban ismét árnyékban hűsölhettünk.
 |
| Kicsi árnyék. |
Vizünk viszont már sajnos nem volt, de egyre közeledtünk, bíztunk benne, hogy a vasútállomáson lesz kút, mert ha nem akkor Abaligetig nagyon meg fogunk szenvedni.
 |
| Fehér madársisak (Cephalanthera damasonium) |
Egy szép fehér madársisak mellett azért nem tudtam csak úgy elszaladni.
 |
| Nehezen járható rész |
A fenti képen látható részen térdig, de volt hogy derékig érő gazban törtük az utat. Jelzés a jobb oldali fákon volt, de csapás az nem volt semerre.
 |
| Megkezdjük az ereszkedést! |
Fentebb Zengőtől egészen a Jakab-hegyig látszottak a Mecsek vonulatai, de ahogy vesztettük a szinteket, úgy egyre kevésbé.
 |
| Végre árnyékban! |
Sűrű erdőbe értünk be, vékonyka fákon voltak felfestve a jelzések, jobbra-balra kanyarogva egyszer csak egy házikóhoz értünk ki.
 |
| Nehéz terep közvetlen az aszfaltút előtt! |
Kutya ugatott is rendesen, ezért nem követtük a jelzést, hanem jobbra letérve kimentünk a műútra. Itt még nem tudtuk, hogy lesz-e víz az állomáson, ezért a legelső háznál kértünk. Kiderült, hogy ők is pont azért mennek, de azért volt még nekik otthon egy kis szódájuk azzal megkínáltak minket.
 |
| Szódát adó házikó! |
Közben az is kiderítettük, hogy lesz kút a vasutas épület bal oldalán. Ez nagy megnyugvást adott mindhármunknak.
 |
| Onnan jövünk, arra megyünk! |
 |
| Abaligeti vasútállomás |
Két árnyékos pad és víz! Nem is kívánhattunk volna ennél többet. Leheveredtünk és feltöltöttük készleteinket. Ittunk és ettünk is egyaránt. Gábor még a szokásos zokni cseréjét is beiktatta.
 |
| Víz és árnyék! |
35 kilométernél jártunk, ekkor már a táv fele meg volt. Jó fél órát ejtőztünk itt, végén még a pecsétek is bekerültek az igazolófüzetjeinkbe.
 |
| Pecsét! |
Ezt a részt Gáborral éjszaka már teljesítettük a
Mecseki Mátrix során, de akkor sötétben nem pecsételtünk sehol. Emlékszem itt a síneknél rossz helyen jöttünk át a patakon, akkor azt nagyon megszenvedtem.
 |
| Átmegyünk a síneken |
Most szerencsére világosban már megtaláltuk a helyes utat, ahol kényelmesen áthaladtunk a víz felett. A túlparton hamarosan beértünk az árnyékot adó erdőbe.
 |
| Vizenyős terület |
Sötétben nagyon sokáig tartott itt az ereszkedés, úgy tűnt mintha össze-vissza, jobbra-balra kanyarognánk. Most azért sokkal átláthatóbb volt a terep és az emelkedő sem volt olyan vészes. Nem mondom, hogy végig futottunk, de azért bele-bele kocogtunk.
 |
| Terebélyes harangvirág (Campanula patula) |
Kevés virágfotó készült a túrán, ezért gondoltam, hogy berakom ezt a terebélyes harangvirágot. Itt ahol nap mint nap futok ritka ez a faj.
 |
| Kicsi árnyék! |
Egy-két erdőirtás miatt kellett csak kimennünk a napra, de ahogy kapaszkodtunk felfelé egyre kevésbé vártam a fenti részt. Ugyanis ott még bokor is alig akad.
 |
| Várakozás |
Aztán egyszer csak kiértünk a menedéket adó fák közül, de még mindig felfelé kellett futnunk. Erre nem emlékeztem.
 |
| Felfelé |
Szerencsére vizünk volt még bőven, azzal nem volt gond, de eléggé visszafogott volt a tempónk.
 |
| Felfelé 2.0 |
Aztán végre valahára csak megérkeztünk a tetőre. Egy tábla jelezte, hogy jó felé tartunk, mert itt jelzés az nagyon kevés volt.
 |
| Köves-dűlő |
Alattunk elterülő Abaliget már karnyújtásnyi távolságra volt, de mi nem siettünk annyira, inkább mondtam a srácoknak, hogy csináljunk itt is egy csapatképet! Itt az eredménye! Sikeresen kitakartuk Abaligetet!
 |
| Csapatkép |
Innen lefelé szinte száguldoztunk, csak én álltam le folyamatosan fényképezgetni.
 |
| Már nem messze van Abaliget! |
Falu előtti rész már ismerős volt, ezért könnyen megtaláltuk a helyes utat, de táblázottsága, jelzettsége nem sokat javult a Mátrix óta. A lenti képen Gábor mellett a villanyoszlopon van az a jel, amit mi sötétben hiába kerestünk!
 |
| Itt sem találtuk a jelzést a Mátrixon! |
Vasárnap délután sokan horgásztak, sütkéreztek a Abaligeti tavon, mi csak a sétányán futottunk el egészen a horgász büféig.
 |
| Abaligeti horgásztó |
Itt leültünk a hűvös padokra és megittunk 1-1 üveg hideg alkoholmentes Pécsi szalon sört. Beszélgetés közben először a sörömet vertem le a kezemmel, de még pont el tudtam kapni, majd kicsit később ugyanígy jártam a fényképezőgépemmel is. Kezdtem fáradni.
 |
| Pécs lelke |
Emellett azért a lában sem volt 100%-os, de gondoltam innen már fél lábbal is hazafutok. Mikor elfogytak a söreink, ha nehezen is de tovább baktattunk a pecsétért.
 |
| Abaligeti csónakázó tó |
A csónakázó tó melletti barlang bejárat pénztárának oldalán volt a dobozka. A pénztáros segítőkész volt és még bélyegzőpárnát is a rendelkezésünkre bocsátotta.
 |
| Abaligeti barlang bejárata |
Épp lent volt egy csoport, már gyülekeztek a következőre befizetők, amíg én lementem a bejárathoz és a rácson bekukucskálva lefotóztam a cseppkőbarlang elejét.
 |
| Abaligeti barlang |
Közben a srácok már végeztek és én következtem a pecsételéssel.Gyors én is végeztem, majd visszaadtam a párnát.
 |
| Kékkör |
Amíg a srácok még szedelődzködtek én megindultam felfelé, de nem sokáig jutottam, mert a Denevér múzeumnál leragadtam fényképezni.
 |
| Denevér múzeum, Abaliget |
A barlang felett rengeteg ösvény, csapás között lehetett válogatni. Próbáltunk a festett jelzés mentén menni, a többi az évek során kijárt vadcsapás volt. Meredek részt sétáltuk, de amint egy kicsit lankásabb lett ismét kocogásra váltottunk.
 |
| Ismét kapaszkodunk! |
A lenti képen jó látszik, hogy a régi táblán kevés információ van, az újakon már sokkal több, csak sajnos nem lehet teljes mértékben azokra támaszkodni. :(
 |
| Régi és új! |
Bázzal még bírtuk, de Gábort eléggé kivette az Abaliget előtti szakasz, ezért mindig kicsit leszakadozott tőlünk. Mikor már nem láttuk akkor mindig bevártuk.
 |
| Segítségnyújtás |
Még Petőcz előtt találkoztunk egy "kiránduló" párral, strandpapucsban, szandálban voltak és tőlünk kérdezgették, hogy merre is vannak! Igazán azt sem tudták honnan jöttek! Aztán a jelzésekből, amiket láttak arra következtettünk, hogy nagy valószínűséggel Teca mamától indulhattak. Okostelefonon próbáltak tájékozódni, de természetesen nem volt rajta semmilyen használható térkép! Lefényképeztettük velük a térképünket és elmagyaráztuk merre is kellene menniük, hogy visszaérjenek Pécsre.
 |
| Volt Petőcz akna |
Kis közjáték után pillanatok alatt a volt Petőcz aknánál voltunk. rövid aszfalt majd a Rigó-forrás után ismét terepen kezdtük meg az utolsó nagy emelkedőt Jakab-hegyre.
 |
| Jó lenne már fent lenni! |
Pálos-kútnál megálltunk ittunk, aztán onnan már három felé szakadva értünk fel a magaslatra. Zsongor-kő előtti padokon várt Báz, majd még mielőtt Gábor is felért volna gyors kiszaladtam a kilátóhoz.
 |
| Kőbaba |
Imádom ezt a helyet, sosem hagyom ki ha erre járok, a kék sáv nem megy ide le. de aki erre jár az ki ne hagyja!
 |
| Zsongor-kő |
Aztán Báz is ki jött, mikorra visszamentünk már a padoknál várt Gábor. Egy keveset ittunk, ettünk, azután tovább álltunk.
 |
| Pálos-kolostor romjai |
Pálosoknál most nem álltam le, csak futtából lőttem egyet a romokra, aztán iszkiri a fiúk után.
 |
| Földsánc a Jakab-hegyen |
Innen sokáig csak lejt a pálya, átbuktunk a földsáncon aztán már csak arra kellett figyelnünk, hogy a nagy lendületben nehogy orra bukjunk.
 |
| Panoráma |
Az irtástól már feltűntek Pécs házi hegyei, a Misina és a Tubes. Mondhatni a hazai pálya. De még nagyon távoliak voltak és igazából meg is kellett őket kerülnünk.
 |
| Fenyves-forrás |
Fenyves-forrásnál még mindig volt abaligeti vizünk, így azt most kihagytuk, de innen már csak pár pillanat volt a Patacsi-mező. A blokkház előtt páran piknikeztek, mi meg becsörtettünk annak teraszára, hogy pecsételhessünk a füzetünkbe.
 |
| Bélyegzőhely, Patacsi-mező |
A vörös-hegyi emelkedő már nem kellett volna, de még szerencse, hogy nem volt olyan hosszú és vészes mint a jakab-hegyi.
 |
| Útközben |
Remete-réten rengetegen töltötték a vasárnap délutáni szabadidejüket. Meg is néztek minket, hogy mit csinálhat ez a három kizsigerelt futó. Aztán egy úrral elbeszélgettünk és meg is lepődött, hogy honnan jöttünk.
 |
| Remete-rét |
Remete-rét és Büdös-kút között semmi érdemleges nem történt! :) Na jó leszámítva, hogy Báz talált egy adóbevallásos borítékot.
 |
| Futunk a kéken |
Meg, hogy én egy kanyart levágtam. Ezt egész életemben hallani fogom a srácoktól. Bázzal kicsit hamarabb értünk a kulcsosházhoz, pecsételtünk aztán vártuk Gábort.
 |
| Büdös-kúti kulcsoház |
Nem sokára eléggé elcsigázva meg is érkezett. Körülbelül 57 kilométer volt a lábunkban, így ez nem csoda.
 |
| Pecsételés |
Innen már nem sok volt vissza, hullámvasutaztunk egy kicsit, előbb kereszteztük a sárga sáv jelzésű turistautat, majd a zöld sávot és végül a Dél-Dunántúli Piros túra ösvényét is magunk mögött hagytuk.
 |
| Sárga sáv kereszt-ezése |
 |
| Zöld sáv keresztezése |
 |
| Piros sáv keresztezése |
A piros után kiértünk a Lapis és Árpádtető közötti műútra és azon futva értük el az előző kiindulási pontunkat. Fehér-kúti kulcsosházig már nem mentünk el, mert az a szakasz és az a pecsét már az előző alkalommal meg volt.
 |
| Kereszt-kunyhónál |
Innen már hazai pályán csapattuk egészen a Tettyéig. Rábay-fáig a piros kereszten, onnan Dömörkapuig a piros sávon, majd le a sárga sávon a Semiramis-ig.
 |
| Csapatkép Tettyén |
Közel 12 óra volt a teljes időnk, nem mondom, hogy könnyű volt, ellenben
nehéz. A lábam végig fájt, de kibírtam. Mikorra ezeket a sorokat írom
szerencsére már a múlté ez a sérülés. Mindenkinek ajánlom, hogy sokat
nyújtson! Május 22-én futottuk ezt a szakaszt, elég sok idő eltelt azóta, de csak mostanra sikerült megírnom a posztot! Ebben az is közre játszott, hogy vasárnap indulunk a folytatásra és ha most nem végzek vele, akkor nagyon feltorlódtak volna a dolgok! Folyt köv hamarosan!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése