Hajnalban az Ábrissal felfutottunk a Monte Piana-ra, majd próbáltuk összeszedni magunkat a túránk fő látványosságához a Három nővérhez. Nekem könnyebb dolgom volt a lakóban átöltöztem, csináltam egy kis körletrendet, azután elkészítettem a reggeli zabpehely adagomat. Mert csak az ad erőt és mindent legyőző akaratot!
Fél tíz fel járt mire teljes készültségben voltunk, becsaptuk az ajtót és megkezdtük a kapaszkodót fel az Auronzo házhoz.
Lavaerdo tornyok az Antorno tó partjáról |
Lent is lehetett volna hagyni az autót, csak akkor 1,5 euró/órát kellett volna fizetnünk. 22 euróval számoltam, de csak a fizetőkapunál jöttem rá, hogy én a személyautós árat néztem és a lakós az 36 volt. Sebaj, még így is jól jártunk, mert ha lent hagyjuk akkor több mint tíz óra menetidővel számolhattunk volna és így a parkolás lett volna jó drága.
Fizetős út kapuja |
Nem mellesleg körülbelül 7 kilométeren az a plusz 580 méter szintkülönbség sem esett volna valami jól! Ábris ugyan rápróbált, de nem lett volna értelme az egész napot erre elpazarolni. Az Antorno tó partján egy rövid fotószünetet tartottunk, majd mentünk az autók után.
Kapaszkodunk! |
Az út meredekségéről csak annyit, hogy bár jól meg volt pakolva az autónk, de néhol csak egyesbe váltva tudtunk haladni. De az is igaz, hogy nem végig ilyen! Az Auronzo háznál már nem kell fizetni a parkolásért és autótípusonként külön parkolóba irányítanak. Természetesen mi a szuperebbnél szuperebb lakóautók közé kaptunk bebocsájtást.
Lakóautós parkoló a Cinnék alatt |
Tíz óra körül járt az idő és telis tele volt a parkoló autókkal és még mindig jöttek. Emellett még a helyi járatos buszok is szép számmal hozták fel a kirándulókat. Ezt tudtam, erre számítottam, de összességében engem nem zavart a tömeg! Szépen eloszlottak az emberek, sehol sem kellet sorba állni!
Rifugio Auronzo |
A 2330 méter magas Auronzo menedékház téli szállásában egyszer már eltöltöttem egy éjszakát! Most nyitva volt az ajtó, de szezonban nem funkcionál, akkor csak a fizetős rész vehető igénybe. A hat személyes matraclágerban 22 euró/éj a szállás, de nem tudom, hogy mennyire van hely ilyenkor! Még több infót a www.rifugioauronzo.it/-n szerezhettek.
Letekintés Auronzo di Cadore felé |
A turistaháznál nem is időztünk sokat, hanem belevetettük magunkat a sűrű ködbe. Néha kissé kitisztult, akkor gyors fényképeztem párat. Délkeletről Auronzo di Cadore felől is fel lehet ide jutni a fenti képen látható völgyön keresztül.
Ködbe vesző turistaút |
A hegy déli oldala szerencsére nem tántorított el minket, az idő nem volt a legjobb, de bíztunk benne, hogy csak kitisztul egyszer, vagy a másik oldalt jobbak lesznek a viszonyok.
Visszatekintés az Auronzo ház irányába |
A parkolóban látott temérdek autó utasai szépen eloszlottak, a képeken alig vannak turisták, pedig tényleg voltak sokan!
Cappella Degli Alpini |
A kis alpesi kápolnánál látszódik azért pár ember, őket nem tudtam megvárni, hogy kimenjenek a képből. Valamint a látási viszonyok is jól érzékelhetőek. Aztán ahogy közeledtünk a Lavaredo hüttéhez, egyre jobban szakadozott fel a felhőréteg.
101-es és a 104-es út mentén |
A hütte közeléőbl már feltűnt a Paternkofel, valamint a Lavaredo-nyereg. Kis kitérővel lementünk a turistaházhoz. Kirándulók a teraszon sütkéreztek, fogyasztottak, mi csak pár kép erejéig álltunk meg.
Rifugio Lavaredo |
A klasszikus útvonal a házat nem érinti hanem kapaszkodik fel a hágóba. Mi ahogy a legtöbb turista letértünk a házhoz és később pedig ugyanarra folytattuk utunkat. A törmeléklejtőbe vájt úton itt-ott a vékony talajtakaróban megbújt pár encián.
Pompás tárnics (Gentiana clusii) |
Itt eléggé szétszakadtunk, én lemaradtam a virágok miatt, de a többiek is szerte széjjel mentek.
Útban a Lavaredo-nyeregbe |
A 2454 méter magas Paternsattel vagy Forc. Lavaredo-ban összegyűlt a turista had és mindenki a meredek északi fal szikláiban gyönyörködött, vagy az északnyugatra elénk terülő panorámában.
Kilátás északnyugatra |
A Toblinger Knoten és a Schwabenalpenkopf magasodott ki a sok számomra még ismeretlen hegycsúcs közül.
Tre Cime di Lavaredo |
De leginkább a tőlem karnyújtásnyira magasodó Három nővér ejtett rabul. A goprot leraktam egy timelapse felvétel miatt, majd a fényképezőgépemmel kattintgattam egymás után.
Turisták a Lavaredo-nyeregben |
Ábrisék felmentek a fal lábához, András már ment volna én meg csak ámultam és azt sem tudtam mihez kezdjek. 2005-ben is szép volt és mindig az is marad. Remélem a következő látogatásig nem kell ilyen sokat várnom.
Útbaigazító tábla |
A lenti képen látható valamelyik kőbabáról készültek a felvételek, aztán szép lassan búcsőt intettünk a helynek és elindultunk a jó félórányi járásra lévő Locatelli házhoz.
Kőbabákkal a Három nővér |
A lenti képen látszik, hogy hol halad a 101-es turistaút, na mi nem azon mentünk, hanem a képen felette látható felső csapáson.
Irány a Locatelli ház |
Ez nem jelzett út, de sokan használják, jól járható és a legvégén van egy kis alagút, de arról majd egy kicsit később.
Klasszikus kép a Lavaredo tronyokról |
Folyamatosan hátra tekintgettem, szelfizgettem a Lavaredo tornyokkal. András már jócskán elhagyott, de Nóráék is el-el tűnögettek. Mások is választották ezt az utat, sőt két futó is beelőzött.
Sziklás felső út |
Felettünk magasodott a Monte Paterno, majd már szinte turistaház előtt jártunk, ahol be lehetett sétálni ebbe a kis alagútszerű lőállásba. Természetesen minden erre járó meg is tette ezt, ezért bár kevesen voltunk, de meg kellett várnom, hogy mindenki odébb álljon ezért a képért.
Lőrésből a sziklák |
Innen már csak pár perc séta választott el a legjobb fekvésű turistaháztól a Lavaredo tornyok tekintetében.
Dreizinnenhütte, a Sasso di Sesto és a Toblin tornyok |
Szemtől szembe van a meredek északi fallal. András már kikérte az ebédjét, a teraszon várt. Az evés helyett én inkább a látvánnyal voltam elfoglalva.
Locatelli ház vagy Dreizinnenhütte |
Körülnéztem a hüttében, majd a teraszról ismét csak elindítottam egy timelapse videót. A korlátra raktam és nem mertem csak úgy otthagyni, nehogy lelökje valaki, ezért nem lett túl hosszú, de szerintem így is elég mozgalmas anyag kerekedett ki belőle.
Hütte előtere |
Ábrisék is ittak egy kávét, én is ettem talán pár falatot, majd megszakítottuk körtúránkat egy kis kitérő miatt!
Kilátás a teraszról! |
A Sasso di Sesto-t néztem ki, ami a Locatelli ház felett magasodik. A ház és a via ferrátázok körében jól ismert Toblin-tornyok között. Meglepően kevesen követték a példánkat, legtöbben csak pihentek egy kicsit aztán mentek vissza az Auronzo házhoz.
Laghi del Piani és a Monte Paterno csipkés gerince |
Még az út elején találtam ezt a piros sötétkosbor, a magyar elnevezés lehet pontatlan, illetve lehet a Piana-n talált fekete változaté az, de ha valaki tudja nyugodtan javítson ki. A latin nevek biztosan jók! :)
Piros sötétkosbor (Nigritella rubra) |
Keletről kerültük a tömböt, majd a Toblinger Knoten és a Sextnerstein közti nyeregből délre fordulva sétáltunk fel a 2539 méteres magaslatra.
Toblinger Knoten |
A Locatellitől is jól mutattak a Cinnék, de innen talán még jobb volt és nem mellesleg rajtunk kívül senki sem volt itt.
Drei Zinnen |
Leraktuk zsákjainkat és kifeküdtünk a sziklákra. Én persze még mentem egy kört, hogy mindent megnézzek, de azután leültem és ettem pár falatot.
Paternkofel |
Előkerült a táskámból a fotószünetes zászló, csináltunk félugrós videót ...
Panoráma a Sasso di Sesto-ról |
Lefelé aztán a többiek javaslatára egy rövidebb ösvényt választottunk. Az látszott, hogy ez is ki van járva, viszont sokkal meredekebb és kitettebb volt a felmenetnél.
Lejtmenet |
De ezért a kis háborús üregért megérte. A Lavaredo tornyok ugyan nem látszottak, de a Bödenseen tavakra jól rá lehetett látni.
Kilátás a Bödenseen-re |
Szokás szerint én voltam az utolsó, aki visszaért a Locatelli házhoz, de ennél a kápolnánál sem tudtam fényképezés nélkül elmenni.
Kápolna Cinnékkel |
A nevét nem találtam, de minden irányból jól mutatott. ezért bár vártak a többiek de lekaptam innen is meg onnan is.
Kápolna |
Amilyen kevesen voltak odafent, olyan sokan a Dreizinnen hütténél. Több csoport indult meg velünk együtt, szerencsére egy iskolás csapat a Lavaredo-nyereg felé fordult, de a másik nyugdíjas társaság arra amerre mi is tartottunk.
Indulunk tovább! |
Két vezetőjük lehetett én a végén sétálót láttam, ahogy walkie talkie-val kommunikál. Andrásék hamar lehagyták őket én viszont bekeveredtem közéjük és az állandó fotózgatásom miatt nem is tudtam lehagyni a csoportot.
Encián Cinnékkel |
Tárnicsot már fentebb is fotóztam, de ennél sem tudtam elmenni megállás nélkül. Bár nem a legjobb így a háttér, de azért talán látszanak a jellegzetes sziklák is és nem csak az encián.
Kanyar |
Jó nagy szintvesztés következett, amire nem igazán számítottam, nem mintha zavart volna, csak tudtam, hogy hamarosan pozitív is fog jönni. A legmélyebb pont körül már a Cinnék sem látszódtak.
Irányok! |
Aztán megindultunk felfelé és újra, de már más perspektívából néztek ránk a nővérek.
Virágos Lavaredo |
Lange alm előtt füves réten sok turista pihent, köztük az én barátaim is. A képen bár nem látszik, de balra egy patak csordogált, amiben még egy hideg lábfürdőt is lehetett venni.
Pihenés kilátással! |
A többi hüttéhez képest apró kis házikó a Lange alm, de itt a teraszon is sokan gyönyörködtek a Tre Cime di Lavaredo szikláiban.
Lange alm |
A 105-ös turistaút mentén pár kis tengerszemet is jelölt a térkép, ez is jó fotótéma lett volna, de csak az ösvényről kattintottam párat és nem mentem le a tó partjára.
Tengerszem Cinnékkel |
A tornyok mögött folyamatosan gomolyogtak a felhők, de szerencsére nem törtek át rajta és végig tiszta volt az északi fal, de emellett még a tőlünk nyugatra tornyosuló, csipkés sziklaélek mellett sem lehet elmenni szó nélkül.
Tájkép a Dolomitokból |
De tekintetünk leginkább nyugatra szegeztük, mert egyre inkább közeledtünk a Lavaredo tornyok nyugati végében található hágóba.
Utolsó kép |
Márpedig ez azt is jelentette, hogy el kell búcsúznunk a Dolomitok ironikus szikláitól, vagyis annak megkapó látványától. A déli oldal messze nem ilyen látványos!
Forc del Col de Mezo |
De amint eltűnt az északi oldal, úgy bukkant elő a lábunk alatt a Misurina tó és felette az Antorno, valamint azoktól keletre a Cadini csoport néhol felhőkbe bújó hegycsúcsai.
Alattunk az Antorno és a Misurina tó |
Itt már jobban tudtam tartani a lépést a társaimmal, kevesebb fotószünetet tartottam.
Cadini csoport |
Ahogy befordultunk keletre nem kellett sokat sétálnunk és már láttuk a parkolót, meg az Auronzo házat.
Közel a parkoló |
Ahogy közeledtünk, pedig a lakóautók közül már látszott a miénk is. Tíz órakor indultunk és négy óra tizenöt perc volt mikor visszaértünk, azaz hat és negyed óra volt a teljes kör.
Auronzo ház |
Nagyon kényelmes sok szünettel tarkított volt az a túra, szerintem öt óra alatt is kényelmesen teljesíthető lenne. De ha valaki ráér akkor érdemes itt eltölteni akár egy egész napot is. Via ferrátázni is lehet, a Toblin-tornyok és a Paternkofel is várja a vasalt utak szerelmeseit.
Lavaredo tornyok nem klasszikus nézetből! |
András lefelé jobban élvezte a vezetést mint délelőtt. Szerintem az autó is, bár a kanyarokban nem csak mi, hanem a berendezés is jobbra-balra dülöngélt, csúszkált. De szerencsésen leértünk a Misurina tóhoz.
Sorapiss a Misurina tótól |
Leraktuk az autót a négycsillagos Grand Hotel Misurina előtti parkolóba, majd még mielőtt benéztünk volna a boltokba körbeszaglásztam a tájat. Sajnos egyik irányba sem volt tökéletes a panoráma.
Drei Zinnen a Misurina tótól |
A Sorapiss csoport szikláit és a Drei Zinnent is részben felhők takarták. Egyedül a keletre magasodó Cadini csoport legdélebbi nyúlványai látszottak igazán jól.
Cadin di Misurina |
Sok ajándékbolt között volt egy túrabolt és egy Despar. Körbe szaglásztam az olasz konkurensnél, majd vásároltam pár vásárfiát az élelmiszerboltban. Térképek, képeslapok és útikönyvek mellett sok más a Dolomitok vagy Lavaredo névvel jelzett termék volt.
Ilyen nevekkel könnyű eladni a termékeket! |
Tre Croci hágón át leautóztunk Cortina d' Amprezzo-ba, majd a tőle északra található Fiames településhez. Itt van ugyanis az Olympia camping.
Olympia kempingben |
Becsekkoltunk, nagyon barátságos és a színvonalhoz képest olcsó ez a kemping. Részletek a www.campingolympiacortina.it oldalon. Majd még mielőtt eleredt volna az eső lefürödtünk, Ábrisék felverték a sátrukat. Aztán a vacsorát már esőben, de a féltető alatt szárazon fogyasztottuk el. Átbeszéltük a turánkat illetve megdumáltuk, hogy másnap is futással indítjuk a napot. De erről majd később írok részletesebben!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése