Ezúttal Marika, Ákos és Milu társaságában tettünk kisebb túrát a romániai Bihar hegységben. Péntek reggel indultunk útnak Szegedről a 250 kilométerre lévő Pádis fennsíkra. 4 óra alatt elértük a hegységet, de itt még várt ránk az út legnehezebb része. 25 kilométer alatt több száz métert kellett leküzdenünk, nem is ezzel volt a baj, inkább az út minőségével. Néhol volt egy kevés aszfalt csík, de inkább földes úton zötykölődtünk felfelé, de volt hogy birka nyáj állta az utunkat.
Délre értük el a hétvége főhadiszállását, ez pedig a Glavoj-rét volt. Egyik legkedveltebb vadkempingező helye a fennsíknak. Ebben szerepet játszik központi elhelyezkedése és két ABC-je is. Rövid pihenőt követően útra keltünk felderíteni a környéket. Pár perc sétával már a szomszédos Ponor réten találtuk magunkat,
 |
| A csapat |
innen pedig átsétáltunk a Pádis turistaház környékére, ahol már több menedékház mellett egy szálloda is épül. A legjobb étterem teraszán elfogyasztottunk egy-egy üveg sört, majd meg sem álltunk a Mócok templomáig. Innen lehet látni az egész Pádis Fennsíki turista komplexumot.
 |
| Pádis fennsík-i turistacentrum |
Közben Marika megtalálta élete első geoládáját, gps nélkül. Csúcs csoki és alma után indultunk vissza az autónkhoz. A vacsoránkat az egyik büfé asztalánál fogyasztottuk el, egy-két sör társaságában. Szombaton egész napos kirándulásra indultunk. Legelőször a Csodavár barlangrendszeréhez értünk.
 |
| Csodavár |
Létrák és láncok segítségével egészen a barlang bejáratáig ereszkedtünk. Innen két lehetőség közül választhattunk, vagy visszamászunk és keletről kerülünk a sárga jelzésen vagy a barlangon átmegyünk. Egy nagyobb csoporthoz csatlakozva a második lehetőséget választottuk.
 |
| Kilátás |
Itt-ott kerülgettünk több méter magas köveket, volt hogy vízbe kellet gázolnunk, de rövid időn belül megláttuk a kivezető törmeléklejtőt.
 |
| Csodavári átkelés |
Újra találkoztunk a sárga jelzéssel, kis pihenő után nekivágtunk a balkonoknak nevezett kilátók felkutatásának. A törmeléklejtő elhagyva az ösvény néhol igen meredekbe ment át, de kapaszkodtunk felfelé.
 |
| Csodavár kijárata |
A kilátópontokat elég rossz állapotban találtuk, gyakorlatilag a korlátok eltűntek és sok helyen a növényzettől alig-alig lehetett látni valamit is. Azért néhol elénk tárult a 100-120 méterre alattunk lévő dolinák és sziklafalak lélegzetelállító mélységei.
 |
| Csodavári balkon |
A következő úti célunk a Galbina szírt volt, a térképünk jelzett egy ösvényt, amit egy darabig tudtunk is követni, majd eltévedtünk. Körülbelül egy óra múlva találtuk meg újra magunkat a térképen. A Porcika zsombolytól már könnyen ráleltünk a szirtekre.
 |
| Galbina szirt |
 |
| Kilátás a Galbina-szirtről |
Itt megint találtunk egy geoládát, majd sütkéreztünk a napon és gyönyörködtünk a kilátásban. A táj megismerésében egy tájékoztató tábla szolgált segítségünkre. A mai napra még az Eszkimó jégbarlang felkeresését terveztük.
 |
| Eszkimó jégbarlang |
Nyár vége lévén már csak egy kis kupac jeget leltünk a barlangban. Innen már egyenes utunk vezetett a Glavoi rétre. Menet közben ágakat, gallyakat gyűjtöttünk ez esti tábortüzünkhöz.
 |
| Fagyűjtés az esti tűzrakáshoz |
Most a másik ábécénél vacsoráztunk, Marika kolbászos-szalonnás rántottája volt a vacsora fénypontja.
Este további részében meggyújtottuk mi is a kis tüzünket. A réten több csapat is hasonlóképpen járt el, de szerencsére ma este már nem szólt a román mulatós zene, így jót tudtunk beszélgetni a tábor tűzünk körül.
 |
| Tábortűz |
Éjszaka nulla fok alá esett a hőmérséklet, reggelre csupa jég lett a sátrunk. Lassan szedelődzködtünk és indultunk utolsó pádisi sétánkra. Újból a Ponor rét felé vettük az irányt, átkeltünk a patakon és megreggeliztünk a pásztorok által hátrahagyott farönkökön.
 |
| Átkelés |
 |
| Reggelizik a csapat |
Az elveszett világ lett volna a mai program, de sajnos az idő rövidsége miatt visszafordulunk még mielőtt elértük volna azt. Legkésőbb délben el kellett indulnunk, hogy még időben haza is érjünk. Visszafelé már benépesült a rét, a birkák hangos kolompolása mellett a pásztorok kurjongatása is meg.megtörte a csendet.
 |
| Legel a nyáj a ponor-réten |
Összeszedtük sátrunkat megpakoltuk autónkat, majd nekivágtunk. Elmentünk a Glavoi fara gunoi, azaz szemétmentes Glavoi molinó alatt, reméljük mikor legközelebb jövünk az is lesz és talán az elátkozott erdő is megszépül. Lefelé kicsit jobban tudtunk haladni, bár az út hasonlóképpen rossz volt. Hat körül már Szegeden is voltunk, majd kilenc felé Pécsre is megérkeztem
Megjegyzések
Megjegyzés küldése