Téli futások a Mecsekben

  Azt vettem észre, hogy sokkal jobban tetszik a téli hidegben való futás, mint a nyári melegben. A legjobb mikor dermesztő hidegben keményre fagy a hó és az ösvények még nincsenek letaposva. Nem csúszik lehet rajta veretni. Hóesésben, szélben is meg van a varázsa, de az már embert próbáló és nem mindig élményfutás, de tiszta időben kellően, nem túl vastagon felöltözve nagyon komfortos a futás. Többször voltam fent mostanában a Mecsekben, de két futást emelnék ki ebben az írásban, ezekre vittem magammal gépet is. 

Téli Nagy-Mély-völgy

Az elsőnél völgyek és vízesések felkeresése volt a téma, a másodiknál gerincre, kilátókra helyeztem a hangsúlyt. Január végi vasárnap hajnalban indultam a cél a Nagy-Mély-völgy és a Meleg-mányi-völgy felkeresése volt. 

  A szokásos Tettye-i indulással kezdtem, az idő éppen enyhébb volt a városban, de ahogy haladtam a Dömörkapu felé egyre-egyre nagyobb hótakaró fogadott. A buszfordulónál rátértem a piros jelzésre, majd a Misina északi oldalában haladtam Kis-rét felé. A sípályát is hó fedte, de a vastagsága már nem volt alkalmas télisportokra, na jó talán szánkózni még lehetett rajta, de mivel hajnal volt sehol senkivel nem találkoztam. Kis-réti utáni kaptatóban kicsit belassultam, majd az azt követő erdészút sem tetszett nagyon. Nemrégiben tolhatták le a havat róla és a gépek nyomai keményre fagytak, nagyon kellett vigyázni a bokámra, ki ne ficamodjon. Kantavár és Rábay-fa elhagyása után hamarosan kiértem a Lapist Árpád-tetővel összekötő műútra. A piroson futottam tovább, elhagytam a kéket, majd leereszkedtem a Nagy-Mély-völgybe. Mielőtt még a Kánya-forráshoz értem volna, szembe találtam magam egy vadásszal, ráköszöntem, de nem nagyon örvendett a találkozásunknak. Hol hidakon,  hol csakúgy a patakon gázoltam át míg meg nem érkeztem a Petnyák-völgyi csomóponthoz. Itt is szikláról sziklára ugrálva keltem át a túlpartra, valamint a mecseki zöld túrára. 

Téli Ágnes-vízesés

Sűrű fotószünetekkel haladtam tovább, az első nagyobb megállót az Ágnes-vízesésnél tettem. Reménykedtem benne, hogy lefagyva találom, de sajnos nem jött össze, hiába no enyhe volt az idő mostanában. A zöldről újra pirosra váltottam, csak most keresztre és a Petnyák-völgyből északnak a Meleg-mányi-völgybe kanyarodtam. A mésztufa lépcsőkön is csörgedezett a víz, azért készítettem pár képet, aztán iszkiri tovább. 

Meleg-mányi mésztufa lépcsők januárban

Az Anyák kútja utáni emelkedő után már nem sok volt és kiértem a Kereszt-kunyhóhoz. Innen tovább osontam a Rábay-fához és vissza a már ismert úton. Dömörkaputól lefelé már szálingoztak a turisták felfelé, valamint egy-két futóval is találkoztam. A város még csak most ébredezett, de én már felfrissülve értem haza.

Misina-i sípálya

  A második élményfutásom egy február eleji vasárnapra esett. Ugyancsak a Tettyéről indultam, annyi különbséggel, hogy most szakadó hóesésben vágtam neki a Mecseknek. Éjszaka kezdődött a hóesés, de reggel mikor indultam még mindig ömlött mintha dézsából öntenék. Nagyon jól tapadt a hó, csak úgy repültem fel a Dömörkapuhoz, onnan pedig tovább a Tv-torony irányába, egészen a köves visszaforduló  előtti leágazásig. A sárga kereszten nyomtam tovább, az első fotószünetet a sípályánál tartottam. A múltkorihoz képest sokkal jobb volt most a helyzet, 10-15 centi friss hó takarta a lejtőt és emellett folyamatosan havazott, persze most sem volt senki, igaz még csak vasárnap reggel hét óra lehetett. 

Behavazódott Lapis

Elfutottam a Kis-rét felett és gondoltam milyen jó lesz nemsokára mikor medvehagyma borítja itt majd a tájat. Összeszedem a szendvicsbe való salátát a reggeli futások alatt. De most még a hó borította a tájat, én meg gyorsan tova szaladtam. Több nagyobb irtáson vezet itt a turistaút, néhol már kezdi visszahódítani az erdő a tájat, de van ahol még kevésbé. Egy tisztásnál vadleshez értem, de se vadász, se vad nem várt rám. Pár kilométer után Lapisi úton találtam magam. Az autók ilyenkor messze elkerülik ezt a szakaszt, kivéve akik rallyzni szeretnek a téli utakon. A szokásos piros háromszögön nekiindultam a Tubesnek, de annyira lenyűgözött a táj, na meg a kaptató, hogy sokszor vettem elő a gépemet míg felértem a János-kilátóhoz. Pont a kilátó alatt találkoztam az első futóval, úgy látszik nem egyedül vagyok, aki szeret hóesésben futni. 

Téli Tubes

A korlátba kapaszkodva a lefagyott lépcsősoron felmentem a kilátó tetejére, pár száz méter volt a látótávolság, valamint nagyon süvített a szél odafent, ezért nem maradtam soká. A sárgán haladtam tovább, előbb megálltam a Kis-Tubesnél, majd a Tv-toronynál is. A panorámában itt sem volt részem, viszont újabb futókkal találkoztam, ők már párban rótták a kilométereket. Ha fent vagyok a Misinán szokásom, hogy mindig megkerülöm a Tv-tornyot. Most is így tettem, bár jéghullás veszélyre figyelmeztetett a tábla, de a hagyomány kötelez. A mecseki szánkópályán futottam le a Dömörkapuhoz, közben megnéztem fentről is a sípályát, még mindig sehol senki, pedig már elmúlt nyolc óra. 

TV-toronynál

A Dömörkapu Tettye közti távon is várt még rám egy kis meglepetés, már egészen lent egy szabadjára engedett pitbull szerű kutya támadt rám. A gazdája vagy 200 méterrel lentebb próbálta őt visszahívni, mind hiába. Majd pár percig kóstolgatott a kutyus végül eleresztett és visszaszaladt a gazdihoz. Minden jó, ha jó a vége, egy nagy élmény a téli futás! Mindenkinek csak ajánlani tudom!

Téli Rotary körsétány a Mecsekben

Ma reggel még mentem egy Mandulás kört, lehet ez volt az utolsó havas futásom a szezonban, azt mondják jön a jó idő! Ennek részben örülök, csak a sarat nem nagyon szeretem!