Balaton kerülés négy keréken

  Tudom nem túl sportos autóval megkerülni a Balatont, de egy családi nyaralás keretében kisgyerekekkel a tűző napon nem túl kellemes kerékpározni. Mi inkább a strandokat választottuk. Emellett több kilátónál, városban vagy szép területen meg-meg álltunk. Minden este kempingeztünk, a 3 és 5 éves gyerkőcök nagyon élvezték a Magyar tengert és a nyaralást.Pécsről indultunk, Szigetvár felé haladva a Zselicen átkelve álltunk meg legelőször Simonfa előtti kilátónál. Felsétálva megcsodáltuk a zselici dombság végeláthatatlan lankáit. 

Simonfa melletti kilátó a Zselicben

Innen Kaposvár érintésével meg sem álltunk Balatonlelléig. A lellei Napfény strand az egyik kedvenc balatoni strandunk, fogalmazhatnák úgy is, hogy a kedvenc, mert három évvel ezelőtt töltöttünk itt el pár napot, akkor még hármasban. Még a délelőtti órákban megérkeztünk és egyből lesétáltunk a homokos partra, ahol felállítottuk a kis félsátrunkat és már bent is voltunk a jó hűs vízben. Szemben a Balaton-felvidék és főként a Badacsony uralja a tájat.Fürdés után sétáltunk egy kicsit a strandon, majd a kikötőben is.

Balatonlellei kikötő

A közeli áruházban bevásároltunk a vacsorához, majd továbbálltunk egészen a Lelle és Szemes közötti Vadvirág kempingig. A hely ugyancsak ismerős volt, a tusolókhoz, konyhához közeli részen táboroztunk le. Sátorverés, vacsorakészítés után még volt erőnk lesétálni a partra is. A kempingnek saját strandja, játszótere, medencéje és még sorolhatnám mije van. 

Az északi part a kempingünk partjáról

Már sötétben bandukoltunk vissza a sátrunkhoz. Az éjjel nem volt gond, sok jó ember kis helyen elfér szokás mondani. Még este kikészítettem a futós cuccaimat, hajnalban keltem és indultam futni. A kemping még zárva volt, a biztonsági őr engedett ki, aztán elindultam Balatonszemes irányába. itt-ott lementem a partra, majd a szemesi mólónál fordultam vissza.

Napfelkelte a balatonszemesi mólónál

Visszaérve még mindig aludt a családom, a vicces az egészben, hogy a kisfiam párnája a lányom lába volt. Egész nap a kemping strandján voltunk, sokat a kis medencében élveztük, hogy nincsenek sokan és miénk az egész medence. Azért be-be sétáltunk a Balatonba is, szó szerint, mert pár száz méter után is csak térdig ért a víz. Kagylókat halásztunk ki a vízből, de a legnagyobb fogásunk egy több horogból álló damildarab volt. Szerencse, hogy nem állt a lábunkba.

Úszó szobor a Vadvirág kempingben

Vacsora után újabb esti sétára indultunk a partra. A gyerekek összebarátkoztak pár kisgyerekkel, hintáztak, mászókáztak. Jól el voltak, engem meg hívogatott a Balaton. A nap sugarai tükröződtek a vízben miközben egyre alább szállt a horizonton. De még mielőtt alábukott volna a Balaton-felvidék hegyeinek, egy felhő mögé bújt, majd eltűnt a messzeségben.

Naplemente a Vadvirág kempingből

Harmadnap elindultunk a déli parton Siófok felé. A hetes főúton róttuk a kilométereket egészen a Balaton fővárosaként nevezett Siófokig. A belvárosban leparkoltunk, fagyiztunk és miközben sétáltunk rábukkantunk a víztoronyra. 1980 óta nem üzemel, illetve a város főterén Tourinform iroda formájában igen. 2010-2012 között felújították és most igazán pompás környezetben várja az idelátogatókat.

Forgó rész a siófoki víztoronyban

A belépő megváltása után lifttel jutunk fel a toronyba. Legelőször a fenti képen látható részbe érünk. A székekre lecsücsültünk és folyamatos lassú forgás közben teljes körpanorámában volt részünk. A Samsung által berendezett helységben a tévéken a kilátóról és ból készült fotókban gyönyörködtünk. Az asztalokba épített érintőképernyős monitorokon pedig egyéb multimédiás tartalmak között böngészhettünk. 

Széchenyi István siófoki szobra a magasból

A Kékszalag balatoni vitorlásverseny reggel indult a szemközti balatonfüredi kikötőből, sajnos a távolság miatt nem túl jól, de azért fel-fel tűntek a vitorláshajók a Balaton vízén. A víztoronyban van még egy a Szentkirályi ásványvíz által üzemeltetett oxigénbár és kávézó, valamint ki lehet sétálni egy üveggel borított szabadtéri kilátóteraszra. Mindkét rész meglátógátasa után ereszkedtünk le, majd a nemrég Széchenyi István hajós, vizes szobrának megtekintése után megkerestük autónkat. Le szerettünk volna menni az Aranypartra, de addig szerencsétlenkedtem, hogy végül feladtuk. A vitorláshajókat keresve előbb Balatonvilágosnál mentünk le egy szabad strandra, de itt sem voltak közelebb, majd egy magas part fölötti részen álltunk meg fotószünet gyanánt. 

Millenniumi Szent Korona emlékmű Balatonvilágosnál

A Millenniumi Szent Korona emlékmű és a Mécsestartó nő szobrától remek a panoráma a balatonkenesei löszfalra, a Fűzfői-öbölre valamint az egész keleti medencére a Tihanyi félszigetig bezárólag. A Balaton kerülő kerékpáros túra is itt vezet, sok pad és pihenőhely segíti a megfáradt vándorokat. Innen Alsóörsig meg sem álltunk, jó meleg volt az autóban, ezért mikor megérkeztünk az Európa kempingbe gyorsan be is vetettük magunkat a Balcsiba. Vitorláshajókat egészen közelről csak innen tudtam lekapni.

Vitorláshajó a Balatonban

Szuper csúszdás medencékben és a parton töltöttük a napa maradék részét. A sátrazóhelyet csak nehezen találtunk, de nem azért mert olyan nagy volt a tömeg, hanem mert nem vettünk magunknak parcellát, amik fák között voltak. A jobb árnyékos helyeket meg már elfoglalták. Estére kicsit feltámadt a szél lehűlt a levegő pár csepp eső is esett, de ez a Damjánt nem nagyon zavarta, már kora este elaludt, majd a Mildára sem kellett sokat várni. Esti sétára ezúttal egyedül indultam.

Balatoni vízibiciklik

Újabb futós hajnal következett. Csopak érintésével a balatonfüredi kikötőnél fordultam vissza. Végig a kerékpárúton haladtam, sok érdekes hely mellett futottam el meg-meg állva pár fénykép erejéig. Például Csopakon a strand előtti kanyarban a nád fölé magasodó kis kilátónál, vagy odébb mikor szürke marhák legelésztek a Balatonnal a háttérben. 

Szürke marhák legelésznek Csopak körül

Balatonfüredre beérve egy ligetes parkon át vezetett az út a kikötőhöz. A 43. Kékszalag versenyzői közül a leggyorsabbak  10-11 óra alatt megkerülik a Balaton a vége azonban még akkor is a tó vízén vitorlázott. A kikötő még csendes volt egy-két pecás mellett csak páran vártak a megfáradt  vitorlázókat. A vízben még egy autót is láttam, amit gondolom valamelyik szponzor reklámja lehetett.

Vízen járó autó a füredi kikötőben

Miután visszaértem megreggeliztünk, majd összepakoltunk. Kicsekkoltunk és meg sem álltunk a balatonfüredi Annagora aquaparkig. Egész nap csúszdáztunk, fürödtünk, fagyiztunk... Hat felé jöttünk ki a strandról és még ekkor nem tudtuk hol fogunk éjszakázni.

A balatonfüredi Annagora aquapark csúszdái

A 71-es főúton nem tértünk be Tihany felé, hanem tovább haladva Örvényesnél láttunk egy kempingre felhívó táblát. Gyorsan meg is találtuk a helyi stranddal szembeni kis kempingecskét. Egy idős házaspár üzemelteti, rajtunk kívül még négy család illetve vendégseregük volt. Egy kis telken kialakított kempingről van szó, ami nekem mind közül a legjobban tetszett. Nem volt ugyan medence, meg nem a legmodernebb volt a kialakítás, de nagyon hangulatos volt az egész és jókat lehetett beszélgetni a tulajdonosokkal is.

Örvényesi strand

Dami ma este is korán elszunyókált, a Mimivel mi még kettesben kimentünk a szabad strandra ő hintázott én fényképeztem. A kis lepkefogó hálójával próbáltunk halat, békát fogni természetesen semmi sikerrel. Reggel bár nem mentem futni, de jó korán sikerült felkelnem. Egy fiatal baráti társaság a vízben szórakozott miközben én a hajnali fényeket próbáltam megörökíteni.

Hajnali nádas

Korábban elterveztük, hogy egy helyi piacra elmegyünk a Balaton körül valahová. Eredetileg a Káptalantóti biopiacot néztük ki, de mivel az vasárnaponként van,a tihanyi ökopiac pedig szombatonként és mi itt voltunk pár kilométerre tőle, ezért ide mentünk. A helyi termelők mellett, kézműves termékek, régiségek és házi sütemények, finomságok is kaphatók a piacon. 

Tihanyi ökopiac

Vásároltunk ezt-azt, majd felültünk a kisvasútra, ami levitt minket a révhez. A Tihany és Szántod között közlekedő komptól kis kitérővel visszarobogtunk, majd sétáltunk egyet az apátság körül és a Levendula múzeumot is megnéztük. Egyedül a sok kirakodó áru zavarta az önfeledt kikapcsolódásunkat.

Tihanyi apátság

Kis sajkodi kitérő után nekivágtunk a Balaton-felvidéknek. Nem sokáig tartott ugyan a lendület mert a Balatonudvari Szív alakú sírkövek gyorsan megállásra kényszerítettek. A védetté nyilvánított temetőben több mint 60 szív formájú mészkőből formázott sírkő látható. Még egy virtuális geoládát is megfejettünk itt.

Balatonudvari szív alakú sírkövek

Zánkáig a 71-es úton haladtunk a Balaton északi partján, majd itt letértünk róla a Káli-medence felé. Zánkán jó nehezen verekedtük át magunkat, pont aznap volt a Balaton átúszó verseny ezért nagyon nagy volt az autósforgalom a településen. A Hegyestű Geológiai Bemutatóhely következett. öröm volt találkozni itt volt egyetemi csoporttársaimmal, akik a hely üzemeltetését végezték.

Hegyestű Geológiai Bemutatóhely

A nagy melegben a család többi tagja nem volt annyira lelkes mint én, ezért a legfelső kilátóhoz már egyedül menten. A parkolóban és az alsó bányaudvar ásványait is megnéztük, egy rövid beszélgetés után sajnos már indultunk is tovább.

Balatoni panoráma a Hegyestű tetejéről

A szentbékkállai kőtenger felkereséséhez én ragaszkodtam a családom már inkább vízpartra ment volna. Még 2001-ben jártam utoljára erre természetföldrajzi terepgyakorlat keretein belül. Akkor még Fábián Tomi barátommal a Fekete-hegyi Eötvös Károly-kilátóhoz is felmentünk. Most viszont a kőtengert is csak nehezen találtam meg, amíg lehetett bementem autóval és csak a kőtengert jelző táblától futottam fel a fotózgatni.

Krokodilfejű ingókő a szentbékkállai kőtengerben

A fenti ingókőre ki lehet sétálni és akár egy ember súlya alatt is megmozdul. A terület másik érdekességei a madáritatók, amelyek a szél és a víz eróziós munkája révén jöttek létre, apró medencéket vájnak a sziklákba, ahol megül a víz. Az utolsó esti kempingünk a Badacsony alatti Badacsonytomajban volt. A nevük a Tomaj kemping, a kezdeti nehézségek után, jól éreztük magunkat a kempingben. esti strandolás, játszózás után fürdés és séta vissza a sátorhoz.

Badacsonytomaji móló

Korán keltem és indultam fel a Badacsonyra, gyorsan elhagytam a lakott részeket, majd meredeken emelkedtem felfelé. Az első kilátópontom a 438 méteren található Kisfaludy-kilátó volt. 2011-ben épült 18 méteres magaslatról csodás körpanoráma terül elénk. A Balatont a Tihanyi-félszigettől a Fonyódi-hegyen át egészen a Tapolcai-medence tanúhegyeiig.

Balatoni panoráma a Badacsonyról

Elfutottam még a Ranolder-kereszthez, majd a badacsonyi tanösvény egyes részeit is bejártam. Bazaltorgonák, kőtengerek, kőzsákok, a Rózsakő és a tanösvény egyes részeit is megnéztem. Még egy képet osztok meg veletek, ez is a Kisfaludy-kilátóból készült, csak itt nem a Balaton látható, hanem a Tapolcai-medence tanúhegyei.

Tapolcai-medence tanúhegyei

Összepakoltunk, majd nekivágtunk, hogy bezárjuk a kört. A szigligeti várhoz ugyan nem mentünk fel, de egy fotószünetre azért megálltunk előtte.

Szigligeti vár

Balatongyörök előtt a Szép-kilátónál, már egy kicsit hosszabb pihenőt tettünk. Nem csak a kilátás szép ezen a helyen, hanem maga a környezet, a parkoló is méltó a hely szépségéhez.

Balatongyöröki Szép kilátó

Keszthelyen csak egy rövid sétát tettünk a kikötő, strand környékén, a Festetics kastélyt most kihagytuk. A Keszthelyi-öböl megkerülése után még megálltunk Fenyvesen egy utolsó fürdőzésre. A balatonfenyvesi szabad strandon jó messzire besétáltunk egy stégen, de mikor arról lementünk a vízbe, még akkor is csak bokáig ért a Balaton.

Balatonfenyvesi panoráma

Fonyód következett és ha már itt voltunk, akkor az egyik kilátóba fel kellett mennünk még mielőtt haza indulunk. A Sipos-hegyi kilátóból tiszta, páramentes időben teljes hosszában, Keszthelytől Keneséig látható a Balaton.

A fonyódi Sipos-hegyi kilátóból a Tapolcai-medence

Ahhoz, hogy bezáruljon a kör még elmentünk Balatonlelléig, majd onnan a 67-esen, majd Kaposvártól a 66-oson értünk haza Pécsre. Szép volt jó volt, talán majd egyszer két keréken is sikerül, ha a gyerekek nagyobbak lesznek biztosan megyünk.