Vasárnap reggelem, sőt a délelőttöm sem a henyéléssel telt. Hétkor indultam az Égervölgyből a Jakab-hegyre. Még mindig el van terelve az ösvény a tó mellett, de már eltűntek a gépek, sőt víz is van a tóban. Égertetőig a zöld jelzésen onnan pedig a zöld körön közelítettem meg a hegyet. Nyolc előtt már fent voltam első célpontomnál a Pálos kolostor romjainál.
 |
| Jakab-hegyi pálos kolostor pincéje |
A kolostor romok mellett az erdőben van egy kis pince, amit már kezd benőni a természet. Egyik kedves túratársam képén láttam a helyet, majd a segítségével sikerült is rábukkannom. A romok mellett 1947-ben egy uj kolostort szerettek volna építeni a pálosok, de mivel 1941-ben feloszlatták a rendeket, ezért sosem készült el. Ma esőbeállóként üzemel, valamint a tornyát 1985-ben kilátóvá alakította az erdészet.
 |
| Jakab-hegyi kilátó és esőbeálló (az új pálos kolostor helyén) |
Innen a kék jelzésen szaladtam tovább, de nem sokáig, mert a kihagyhatatlan Zsongorkő kilátóhoz hamarosan letértem. Sokak köztük nekem is az egyik kedvenc helyem a Mecsekben! Szerencsére most szebb idő volt mint mikor legutoljára itt jártam, akkor a nagy ködtől az orromig is alig láttam.
 |
| Zsongorkő oldalnézetben |
Keleten a Villányi hegység majd tőle nyugatabbra a Papuk is kristálytisztán látszott. Felhős volt az ég, de a panorámát nem rontotta, sőt egy rövid időre még a Nap is kikukucskált egy kis lyukon.
 |
| Zsongorkő és a horizonton a Papuk |
A hosszúra nyúlt fotószünet után visszatértem a kékre és célba vettem a siklóernyős starthelyet. Az 1892-ben épült egykori István kilátó a fák között a földsánc nyugati felében jól látszik ilyenkor mikor nincs lombkorona. Most nem mentem fel, nem láttam értelmét, mivel az oldalán körülfutó lépcső már évek óta nem járható (nincs meg). A 2000-es évek elején még meg volt a lépcsősor, bár már akkor is életveszélyes volt. Én sajnos már nem tudtam rá felmenni, bár a fák is jól megnőttek körülötte, ezért a kilátás sem lehet valami jó.
 |
| A Papuk vonulata a Mecsekből |
A siklóernyős tisztáson is most voltam először, többször kerestem, de nem találtam rá. Egy kis segítséggel végre sikerült. A fenti kép már innen készült a Papukról. Az erdei ösvényen visszatértem a kék sávra, majd arról a piroson meg sem álltam volna Petőczpusztáig, hacsak útközben nem találkoztam volna egy pár virággal. Az aszfalt út mentén az árok partján több tő Szártalan kankalin is virágzott.
 |
| Januári Szártalan kankalin |
A Jakab.hegy északnyugati oldalában található Petőczpuszta sok változáson ment át az elmúlt évszázadokban. Az egykor település helyén volt a IV-es légakna, amely ma már a múlté. Két emlékkő jelzi a helyét. Az egykori település emlékét, pedig csak a harangláb és pár sírkő jelzi.
 |
| Petőczpusztai harangláb |
A piros négyzeten indultam vissza Pécsre. A Jakab-hegy déli oldalában vezet ez a jelzés, még a Babás-szerkövek előtt tértem át a piros háromszögre, ami előbb a Jubileumi kereszthez, majd tovább a babákhoz vezet. A szúrós csodabogyó bokrok mellett itt-ott egy két lónyelvű csodabogyó is fel-fel tűnt. Sajnos bogyó egyiken sem volt., de jó tudni, hogy erre is előfordul.
 |
| Jubileumi kereszt |
Igazából Babás-szerkövek már a Jubileumi-keresztnél is vannak valamint a Jakab-hegy déli oldalában végig megtalálhatóak. De a leglátványosabbak, azok a kereszttől keletre találhatóak. A bizarr vörös homokkő képződmények nevét a helyiektől kapták, akik szerszámköveknek használták a kőzetet, innen a szerkő elnevezés. A baba pedig az emberre, bábúra emlékeztető formájukra utal.
 |
| Babás-szerkövek |
A Babás-szerkövek után tovább oldalaztam, nem mentem fel a Sasfészekhez. A Zsongorkő kilátó alatt az úgynevezett panoráma úton futottam hazafelé. Újabb tavaszi virágra az Olocsáncsillaghúrra bukkantam. Normál esetben április és június között virágzik, de az enyhe időjárás őt is megtréfálta.
 |
| Olocsáncsillaghúr |
Ritkán járok erre, de a legszebb része a panoráma útnak mikor egy rövid szakaszon a tölgyeseket fenyőerdő váltja.
 |
| Panoráma út |
A piros háromszögről a zöld jelzésre tértem át, amely levezetett a kiindulási helyszínemre Égervölgybe. Körülbelül 25 kilométeres kört négy óra alatt teljesítettem. A bejegyzés végére egy kis állatot tartogattam, amivel a túrám során találkoztam. Ez az állat nem más mint a nünüke. Az interneten kutakodva egy számomra nagyon érdekes olvasmányt találtam a kifejlődéséről.
 |
| Nünüke |
Megjegyzések
Megjegyzés küldése