Székes-tó és környéke

  A húsvét hétvégét Tiszakécskén töltöttük. Sajna nem készültem fel igazán, mert a futócipőm Pécsett maradt, ezért futni nem tudtam, de azért hétfő hajnalban kimentem pár órára a természetbe. Ha itt vagyunk akkor vagy a Tisza-partra vagy a Holt-Tiszára szoktam menni futni, fényképezni. Most gondoltam más területeket is fel kéne fedezni. A Google térképen ki is néztem egy apró kis tavacskát, ahová még gyerekkoromba bicikliztem ki párszor. 

Ködös hajnal

Autóval mentem ki a város határába, az Árkus dűlőbe fordulva rögtön meg is álltam pár kép erejéig. A ködben jól mutatott a távolban egy gémeskút , valamint mögötte a hodály. Korábban itt állatokat tartottak, gondoltam szétnézek a környező réten, hátha egy-két érdekesebb növénykére bukkanok. A sűrű köd is nehezítette a keresgélést, de hamar feladtam, mert farkas kutyatejen és tavaszi aggófűn kívül csak pongyola pitypangtól díszlett a rét.

Napkelte

Ahogy jött fel a nap a köd úgy oszlott fel, a rövid séta után pedig az Árkus dűlőn továbbindultam. A rekultivált szeméttelep kerítésén egy búbospacsirta fürkészett. Egy fotót tudtam róla készíteni, aztán már repült is tovább a társaihoz.

Búbospacsirta

A Danielisz csatorna mentén haladtam északnyugatnak de vagy az őzek, vagy a fácánok vagy mezei nyulak állítottak meg. Az autó hangjára mindegyik állat jó  messzire szaladt, csak a fácánok bandukoltak kényelmesen odébb.

Őzek

Fácán kakas

Fácán tojó

Pár kilométer után letértem az Árkus dűlőről és hamarosan a keresett tó partján voltam. 4-5 sor akácoson kellett átmennem, majd egy gát szerű földsáncra kapaszkodtam fel és már előttem is volt a Székes-tó. A félköríves tó semmit sem változott ez elmúlt majd két évtizedben, ugyanolyan volt mint emlékeimben.

Székes-tó

A vízparton réti cankók kutattak élelem után, ha egy kicsit is közelebb próbáltam hozzájuk sétálni hamar felszálltak és átrepültek a tó túlsó felére. Volt hogy a gát fölött csak a fejem lógott ki, de azt is kiszúrták. Így be kellett érnem a távoli felvételekkel.

Réti cankó

Ahogy körbejártam a tavat több rókalyukat is láttam az egyik előtt pár madártoll mutatta az éjjeli vacsora jeleit. Az akácosban eddig a környéken nem látott fekete nadálytőn egy hosszúcsápú méhet, valamint több párducfoltos araszolót.

Hosszúcsápú méh

Párducfoltos araszoló

A magas fűben pedig csigák és hatalmas lószúnyogok kapaszkodtak meg. Ha virág nincs akkor is talál az ember érdekességeket a természetben. A határozásban köszönöm a segítséget Athosnak és a állathatározó csoportnak a facebook-on.

Óriás lószúnyog

A tó eredetéről sajnos semmit sem tudok, a szikes, agyagos talaj azért sejteti, hogy itt valamikor vályogot gyárthattak. A visszamaradt medret pedig az esővíz, talajvíz tölthette fel. De ez mind csak az én elképzelésem!?

Székes-tó partján

A gátról jó kilátás volt a szemközti nádas sátor táborra, majd két őz jelent meg és szép csendben figyeltem ahogy különválnak egyikük az akácos felé vette az irányt, a másikuk maradt a nyílt terepen és ott legelészett. Vagy nem vettek észre, vagy a távolság miatt nem féltek tőlem, de jó darabig figyelhettem őket.

Sátor tábor

Őz

Hazafelé lefotóztam, azért pár tavaszi aggófüvet, majd újból a fácánok következtek. A következő pillanatban pedig arra lettem figyelmes, hogy két nyúl kiugrik a bokorból, de míg az egyik hanyatt-homlok menekült, addig a másik egyenesen felém futott. Pár szökdelés után aztán észbe kapott és uccu neki ő is odébb állt.

Tavaszi aggófű

Mezei nyúl