Vasárnapi piros 30

 A héten elkezdtem a felkészülést a jövő évi projektekre, ennek keretében 4-szer mentem ki a Mecsekbe, összesen 65 kilométert gyűjtöttem össze. Ezek közül a vasárnap reggeli futás volt a legcombosabb, ekkor 32-öt mentem. Ötkor még sötétben kezdtem el felfelé kapaszkodni a Mecsek legrégebbi ösvényén a Kardos úton egészen a Roboz Imre pihenőig, itt rátértem a piros jelzésre, mely szín végigkísérte az egész futásomat. Mandulás, majd Remete-rét innen a kéken indultam neki a Vörös-hegynek, majd tovább a Jakab-hegyre. Fél hétkor értem a Zsongor-kőhöz, ekkor már levettem a fejlámpámat, innentől nem volt rá szükségem. Az első másfél órában jó tempóban haladtam, sötétben nem tudtam megállni fotózni, nem láttam csak egy szűk alagútnyi részt, amit bevilágított a lámpám. Az első fotószünetet a kilátónál tartottam, nem volt jó a panoráma, csak az alattam elterülő Cserkút és Kővágószőlős rajzolódót ki, a hatoson túli települések már alig látszódtak.

Zsongor-kő

A Sasfészek érintésével rátértem a Mecsek talán legszebb ösvényére, az úgynevezett panoráma útra. A Jakab-hegyet szintben délről kerülő útról már nem igazán jó a kilátás, itt-ott azért lehet találni ablakokat, de nagyon jó a vonalvezetése és csodaszép fenyveseken halad át. Égertető után újra a piros szín következett! Előbb megérkeztem a már tavaly megismert mohás-légyölő galócás részre, majd ismét megleltem a piros jelzést. A Mohosi-kis-kútnál volt ez első frissítő pontom, kb 20 kili után. Pár korty víz, majd hosszabb pihenő a gombák között.

Légyölő galóca (Amanita muscaria)

Őszi színek

Légyölő galóca a mohaszőnyegen

A Remete-rét felé, már piroslanak a lónyelvű csodabogyó bokrai. Az ösvény mentén rengeteget látni, ha minden igaz a korallpiros termései egészen január-februárig díszítik a leveleket.

Lónyelvű csodabogyók

Lónyelvű csodabogyó (Ruscus hypoglossum)

A Biokom munkatársai még akadálypályát is építetek nekem. Apró kőzúzalékkal szórják fel a Mecseki parkerdő ösvényeit és volt egy rész ahol még nem terítetek szét az útvonalon.

Mecseki akadálypálya

A Mandulásba érve sikerült egy nagyot bukfenceznem is, de ezt már saját magamnak köszönhetem. Ott ahol sötétben fejlámpával nem botlottam meg, visszafelé világosban hatalmasat estem. Majd újabb piros bogyók kerültek az utamba, mégpedig a pirítógyökér, apró kis termései kúsztak fel a fákra, a levelei már elszáradtak, de a fényes piros bogyók nagyon látványosak.

Pirítógyökér (Tamus communis)

Mandulásnál frissítés, majd a Hotel Kikelet felé leereszkedtem a városba.

Piros turistajelzés a Mandulásban