Motivációk, célok

  Nincsenek gondjaim a motivációk terén, de azt gondolom, hogy mindig jól jön a megerősítés, hogy valamit jól csinálok, illetve fontos, hogy én úgy érezzem van értelme amit csinálok.  Az elmúlt napokban, orákban két téren is jött a visszaigazolás. 

Holt-Tiszai idill

  Az egyik a futás, ahol volt szerencsém tegnap több társammal együtt futni hazánk talán legsikeresebb sportolójával, Lubics Szilviával. A Mecsek Maraton Team Sportegyesület révén a szokásos hajnali fejlámpás futás keretében mentünk egy laza kört a Mecsekben. Ezek után ma Szilvi tartott egy előadást, ahol több mint 100 pécsi és környékbéli sportoló hallgatta szavait. Jó volt hallani egy ilyen nagyszerű sportembert. Én azt szűrtem le az előadásból, hogy nem kell Mindenkinek ultramaratont futnia, de Mindenkinek meg kell találni a maga útját. Mindig ki kell tűzni valamilyen célt, amit a lehetőségeinkhez mérten próbáljunk meg elérni. Ha az sikerült, akkor lehet újabb és újabbakat keresni. De nem szabad átesni a ló túloldalára, a fokozatosságra és a testünk korlátjaira, jeleire oda kell figyelni. Úgy érzem motivációban nincs hiányom, sokaknak egy-egy verseny, egy-egy időeredmény, ami fontos. Két és fél éve futok rendszeresen, harmincegy évesen kezdtem, a céljaim között szerepel, hogy szeretnék hosszabbakat futni, de egyenlőre látom, hogy ahhoz még gyűjtögetnem kell a kilométereket. Valamint ha komolyabb terveim is lesznek, akkor tudatosabban kell készülnöm azokra. De addig is elég motiváció számomra, hogy a szűkebb környékemet felfedezzem megismerjem, bejárjam... Nem kell messzire és magasra menni, ahhoz hogy csodát lásson az ember. Meg kell becsülni azt amink van, megtalálni abban a szépet!

  A másik fontos dolog az életemben az a fényképezés. Sosem tanultam, nincs is igazán jó gépem, de szeretek. Tudom azt, hogy ha ezen a területen is szeretnék fejlődni, ahhoz is sok idő és türelem kell. De jelen állás szerint ehhez még nem álltak össze a feltételek. A futáshoz kisebb beruházás kell, míg a fotózás technikai háttere nagyobb anyagi vonzattal járna. Valamint az sem lenne megoldás, mivel egy tükörreflexes gépet nem tudnék a hátamra csapni és úgy nyargalni vele hegyen-völgyön át. Így egyenlőre marad a jó kis bridzsgép! Talán ha három-négy fotópályázatra küldtem eddig képeket. Azok közül az egyiken díjazták az egyik képemet. Most viszont újra sikerben volt részem. A Kécskei Krónika fotópályázatára küldtem be pár képet még október közepén, a héten pedig jött a jó hír, hogy az egyik képem bekerült a legjobbak közé. Ma este pedig az is kiderült, hogy a Tiszakécske természeti szépségei, értékei kategóriában a második helyezést értem el az alábbi fotómmal.

"Küzd, keres, talál s nem hagyja magát." (Alfred Tennyson)

"Sors, cél, akadály!" (Egy hét - One week (2008))