Fagyos újévi móka

  Szilveszteri buli helyett idén is az újévi futást választottam. Tavaly megkerültem a Szársomlyót és megtaláltam a Magyar kikericset, idén nem utaztam ilyen messzire, csak a Közép-Mecsek két látványos völgyét kerestem fel. Virágok miatt most hiába mentem volna, viszont az elmúlt napok időjárása  miatt abban reménykedtem, hogy igazi téli, fagyos arcát mutatja majd a Meleg-mányi- és a Nagy-mély-völgy. Mínusz 15 fokot jósoltak reggelre, ennek megfelelően rétegesen öltözködtem. Két zoknit, a futónadrágot és aláöltözőt, felülre pedig már három réteget is húztam. A csősál ezúttal a nyakamba került és a fejemen vastagabb polársapkát viseltem. Ezen kívül kesztyű, Hoka cipő és az elmaradhatatlan fotóstáska volt nálam. Hat után pár perccel már az utcán álltam startra készen. Egyáltalán nem fáztam, lehet jól voltam öltözve, de nem tűnt extrém hidegnek a hajnal. Nem a Tettye felé kanyarodtam, hanem a Szőlő utcán sétáltam fel a Kikeletig és onnan a zöld kereszten közelítettem meg a Dömörkaput. Addig még a fejlámpát is alig kellett használnom, sőt a Kis-rét felé is lekapcsoltam jó sokáig. Az első fotót a sípályánál készítettem még sötétben, a Tv-torony mögött vagy a felkelő Nap vagy a város fényei narancssárgára festették az eget. A kép persze nem adta vissza a látványt, ezért be se raktam ide. Kantavár, Rábay-fáig sima liba volt az út, ki  volt taposva, nem csúszott... Onnan viszont a piros kereszten már nekem kellett taposnom az ösvényt. Még hét előtt elértem a keresztkunyhót és elkezdtem az ereszkedést a Meleg-mányi-völgybe. Ekkor már végleg lekapcsoltam a fejlámpámat, elég fény szűrődött be a lombkorona nélküli fák között. Az Anyák kútja előtti meredek lejtőt is megúsztam esés nélkül, innen már csak pár lépés a mésztufalépcsők.

Meleg-mányi mésztufalépcsők

A forrástól csordogált a víz a patakmederben, ezért attól tartottam, hogy túl korán jöttem és még nincs megfagyva a vízesés. Részben sajnos így is volt, de azért pár jégkarfiol, jégcsap, jégtorony ...képződmény már keletkezett. Itt már hosszabb fotószünetet tartottam. Föntről, alulról, oldalról is lekaptam, sőt még egy kicsit be is másztam a vízesések közé. A tetején volt a legnagyobb összefüggő jégdarab.

Meleg-mányi zuhatatg

Ha nehezen is de búcsút intettem a mésztufalépcsőknek, mert várt a másik kedvenc mecseki zuhatagom, az Ágnes-vízesés. Ahogy haladtam feléje egyre több és nagyobb felületeken borította jég a patakmedrét. Aztán mikor odaértem először csak a hangját hallottam, a víz csobogása miatt gondoltam itt sem lesz jég. De mikor föléje értem nagyon megörültem, mert teljes szélességében le volt fagyva. Vagy 3-4 méter jégfüggöny alatt csordogált a víz alább. Remek látvány volt, ismét megérte korán kelni és az év is jól indult!

Ágnes-vízesés

A Petnyák völgybe fordulva a zöld jelzésen továbbhaladva folytattam utamat. Ahol a piros jelzéssel találkozik a zöld, ott kellett északra kanyarodnom a Nagy-mély-völgybe. Az első két patakkeresztezést még megúsztam szárazon, de harmadiknál majd térdig szakadt be alattam a jég. Köveken kellett volna átmennem, de azokat teljesen eltakarta a befagyott patakvíz. Két lehetőségem volt, vagy visszafordulok és ugyanarra hazafutok, vagy megpróbálok átkelni. Az első két óvatos lépésnél még megbírt a jég, de harmadiknál elmerültem a jeges vízben. Még két lépés volta túlpart, így mind két lábam elázott mire  túlpartra értem. Innen még minimum egy óra míg hazaérek, gondoltam jól szétfagy a lábam addigra. Szerencsémre többet nem merültem és a folyamatos mozgás miatt fázni sem fáztam.

Nagy-mély-völgy

A Nagy-mély-völgy ezen szakasza elég szűk, az ösvény is néhol a patakmeder szélén halad, majd később kiszélesedik és az út is eltávolodik a pataktól. A Kánya-forrásnál időztem egy kicsit, majd szinte meg sem álltam a Rábay-fáig. Megnéztem a Kantavári-forrás melletti esőbeállót, aztán a piroson kocogtam egészen a Dömörkapuig.

Téli panoráma a Flóra-pihenőtől

A sípályától látszott a Zengő és a Hármas-hegy, gondoltam  kiugrok a Flóra-pihenőhöz onnan még jobb a panoráma a Kelet-Mecsek két 600-as csúcsára. A havas Karolina tengerszemmel nagyon szépen mutattak. A végére egy kis reklám, a Biokom kihelyezett madáretetőjén két szajkó csemegézett. A nagy testű madárból egyszerre csak egy fért oda, felváltva eszegettek. Mikor közelebb mentem csak akkor repültek fel a fákra. Ekkor a kisebb termetű cinegék jöttek, ők bátrabbak voltak nem féltek tőlem. Ha nem vagyok ott akkor valószínű nem marad nekik eleség a házikóban.

Biokom reklámarc - Szajkó

A futás vége 21 kilométer lett, három és fél óra után sem fagytam meg, még a láb-, és kézujjaim is jól viselték a hideget.