Csütörtök reggeli terepfutás a Mecsekben

  Szerda esti futás úgy alakult, hogy most kimaradt, ezért inkább a városi sötétben futás helyett hajnali félig sötétben futást választottam. Este a fejlámpám is előkerült, így nem volt akadálya az ötös indulásnak. Hétre kellett hazaérnem ezért két órám volt, hogy menjek egy jót a Mecsekben. Már unom a szokásos kört, ezért variáltam rajta. Tettyétől a Dömörkapuig még nem, de onnan nem felfelé mentem tovább, hanem a piroson a Kis-rét felé. Ezezn a részen nyári hőségben is van egy szakasz ahol mindig áll a víz. Még sötétben kerülgettem a tócsákat, már van egy kijárt csapás a turistaút felett, de most ott is csupa sár volt minden. Megúsztam esés nélkül, két éve itt télen csúsztam egy nagyot, akkor a vizes rész le volt fagyva én meg nagy lendülettel szaladtam neki. A Hideg-völgy felé már eddig is volt egy irtásos rész, de most tavasszal még nagyobb fakitermelést végeztek ezen a részen. Biztos átgondolt és előre tervezett volt, de mégis szomorú látni ekkora erdőségek hogyan tűnnek el egyik napról a másikra. Gondolom most lettek vágásérettek, de remélem az utánpótlás is hamarosan megjelenik. Csak azok míg megnőnek kell pár tíz év és akkor még lehet keveset mondtam. Kis-rét után emelkedő, majd hosszú árkos, gödrös, saras lejtő a piros négyzet Sötét-völgyi elágazásig. Gondolkoztam, hogy felmegyek a Kantavári-romokhoz. De aztán elhessegettem, túl sötét volt még. Igazán jó képeket nem tudtam volna csinálni. A Kantavári-forráshoz viszont már lementem. Sok víz volt a patakban, a forrásból is csak úgy zúdult ki. Van egy másik foglalt forrás kicsit fentebb a patak oldalában egy rövid kis völgyben. Nem tudom a nevét, de nagyon jól mutatott a medvehagymák között zubogó vízzel. Innen a sárga körön, zöld kereszten  a Lapis felé folytattam körömet. Medvehagymák, hóvirágok és rengeteg Szártalan kankalin között egy apró kis építményre bukkantam a fák között. Ezt sem tudom mi lehet, de talán a volt kantavári kőbányához köthető. A zöld kereszt turistaút elment északkeletre, majd a völgyből kiérve a sárga körön délre fordultam. Sűrű vékonyka fák között vezetett az utam. Ezek biztos új telepítések! :) A sárga kereszt jelzéshez érve megszűnik a kör és északkeletre fordulva futottam a Lapis irányába. Ha balra fordulok akkor a Misina alá érek, amerre szoktunk futni keddenként. Az ösvény kiér az erdőből és fejmagasságig érő dzsumbujban halad. Hátrafordulva a Tv-torony magasodik fölém. 

Tv-torony "hátulról"

Hamarosan ismét beértem az erdőbe, egy vadlest és rengeteg dagonyát hátam mögött hagyva értem a műútra. Innen pár száz méter lenne Lapis, de ellenkező irányba indultam az Mecsekháti úton. Kétszáz méter után a zöld kereszten átvágtam a Remete-réti aszfaltútra és azon mentem fel Lapisra. Rövid betonos szakasz után ismét terepen a parkolóba jutottam. Szépen megsütötte a feljövő Nap az Erdész-emlékművet.

Erdész-emlékmű, Lapis

Készítettem is egy képet az 1956-ban lerombolt lapisi erdészház helyén 1996-ban a Honfoglalás 1100. évfordulójára épült emlékműről. Az emlékmű a Mecseket alkotó hét kőzetből áll. Mégpedig a Gránit, Szürke mészkő, Rózsakristályos mészkő, Zöldkristályos mészkő, Vörös homokkő, Andezit, Fonolit. Már szorított az idő, de még felmentem a Tubesre. 

János-kilátó, Tubes

Jó panorámában reménykedtem, de sajna csalódnom kellett. A Villányi-hegység is csak halványan látszott a horizonton. 

Kis-Tubesi panoráma

Átszaladtam a Kis-Tubesre ott is született pár kép, majd még mielőtt haza indultam volna rákukkantottam a csillagvirágokra. Milyen jól tettem, talán most van a legtöbb, pár négyzetkilométeres területen rengeteg virágzik.

Duna-völgyi csillagvirág (Scilla vindobonensis)

"Vadjácint"

Csillagvirágok

A fényképezésbe annyira belemerültem, hogy észre sem vettem hogy elszaladt az idő. Hét óra volt mikor elindultam innen haza, húsz perc alatt lent is voltam a házunk előtt. Még egy percre a madáretetőknél is megálltam, mert négy-öt mókus a madarak eleségét dézsmálta. Mikor megláttak felfutottak a fákra és onnan várták mikor megyek odébb. 

Mókus figyel a fán

Piros háromszögön le a Mandulásba, majd nyílegyenesen át a volt kempingen a Nikéhez és onnan le a Pálosokhoz. Tizenhat kilométer lett a vége, két óra tíz perc menetidő alatt, sok fotóval.