Tegnap reggel mentem egy kört a Mecsekben. Kifutottam Mánfáig meg vissza. Múlt vasárnapi hosszú futás után nem akartam sokat menni, meg nyílnak a tavaszi virágok, azokat is meg szerettem volna lesni. Nem úgy alakult, ahogy előre elterveztem, de ez sokszor van így. 25 kilométer lett a vége a 4 órás fotósfutásnak. Tettye-Dömörkapu-Rábayfa útvonalon még fejlámpával közelítettem meg a Meleg-mányi-völgyet. Kantavár körül a medvehagymákat még nem láttam, de az illatát már éreztem. De egy rövid részen erősebb volt a vadállatok szaga a hagymaillatnál! Hét kilométer volt a Kereszt-kunyhó, majd innen még öt a mánfai Árpád-kori templom.
 |
Meleg-mányi vízesés |
Nagyon sok víz volt a völgyekben, de szerencsére sár alig. éjjel fagyott és még nem engedett fel a föld. Valamint sokat száradt az elmúlt egy hétben.
 |
Ágnes-vízesés |
Az Anyák-kútjából csak úgy zubogott ki a víz, sőt még mellőle is. A mésztufalépcsők nagyon látványos volt, az Ágnes vízesés nem kevésbé! A csípős reggel nem kedvezett a virágoknak. Sok hunyor, hóvirág kókadozott és a fő cél a Tavaszi tőzike is.
 |
Tavaszi tőzike (Leucojum vernum) |
Nincs túl nagy állománya a Mecsekben. Nem olyan, hogy betölti az egész erdőséget. Csak pár tő van egy feltöltődött völgy aljában. Négy virágot számoltam, de abból kettő a földön feküdt, majd pár kép után a harmadik is eldőlt. Remélem még életre kapnak, ha jön a jó idő talán kiegyenesednek! Az éjjeli fagyokat biztos nem szeretik!
 |
Szártalan kankalin (Primula vulgaris) |
 |
Odvas keltike (Corydalis cava) |
A Szártalan kankalin most éli fénykorát, akkora csokrokat láttam, hogy majd elállt a lélegzetem! Meg lett az idei első Odvas keltike és Bókoló fogasír is, de már sárgállik a Martilapu és virágzik a Vörös acsalapu is. A piros kereszten mentem ki a templomig, még sosem jártam erre, mindig a zöldön elmegyek az Ágnes-vízesés felé.
 |
Jószerencsét vadászház |
A Jószerencsét vadászházat is megnéztem, valamint találtam egy nagyon érdekes fát. Csak alagutas fának neveztem el, mert valahogy a gyökerei a felszín fölé keveredtek és át lehetett közöttük látni!
 |
Alagutas fa |
Kecskehát elejét is megnéztem volna - Bogláros szellőrózsák miatt - de akkora volt a víz a patakban, hogy száraz lábbal nem tudtam volna átkelni rajta. A Nagy-mély-völgyben is kétszer kellett átjutnom a patakon, azokkal is megszenvedtem. De szerencsére megúsztam szárazon.
 |
Árpád-kori templom Mánfa mellett |
Eredetileg a Kánya-forrás felé mentem volna, de látva a völgyet inkább visszamentem a Meleg-mányiba. Az Ágnes-vízesés miatt igyis-úgyis arra mentem volna egy darabig!
 |
Petnyák-völgy és a Nagy-mély-völgy találkozása |
Fél kilencre értem vissza a Meleg-mányi mésztufalépcsőkhöz ezért kapkodni kellett a lábam, hogy a tervezet kilencre otthon legyek. Negyed tíz lett belőle.
 |
Égig érő fák |
Fénykép már csak kevés készült és a TranszMecsekes utolsó emelkedőt is végig tudtam futni. Bár akkor amikor poroszkáltam felfelé 50 km volt a lábamban, most meg csak 20. A Kis-réten összefutottam Andrással s Ábrissal! Kérésükre megörökítettem őket, most közre is adom, hogy ne csak virágok és tájképek szerepeljenek a blogon!
 |
Mecseki terepfutók |
Megjegyzések
Megjegyzés küldése