Kilátóról kilátóra a Kelet-Mecsekben

  Vasárnapi hosszabb futásomat a Kelet.Mecsekbe terveztem. Kora reggel kimentem Pécsvárad mellé a Dombay-tó partjára és onnan indítottam a túrát. Fejben összeállítottam az útvonalat, szerencsére most sietnem sem kellett, ráértem egész délelőtt. Tenkes maraton után ezúttal hátizsákkal és bő két liter folyadékkal az ivótartályomban vágtam neki a futásnak. Csak három literes puttonyom van, ezért már az elején ide-oda mozgott a víz a zsákban. Elején még zavart aztán kénytelen voltam megszokni. Az első három kilométerben a tavalyi Dombay-maraton útvonalán futottam. A tótól a zöld kereszt, majd az ugyanilyen jelölésű, de piros színű festést kellett követnem. Amikor felértem a Zengő oldali elágazáshoz, akkor megfordult a fejemben, hogy felmegyek most és amikor visszafelé jövök akkor is! De aztán elhessegettem, gondoltam elég lesz az egyszer is. Így inkább elindultam lefelé, idővel a sárga lefordult Pécsvárad felé, de én a piros keresztet követtem.

Vadászház a Komlós-kanyarban

Hamarosan leértem a Pécsvárad és Pusztabánya közötti erdészeti útra. A Komlós-kanyarba. Nagyon szeretem ezt a helyet, ez az apró kis házacska mellett sosem tudok csak úgy elmenni. Most is az első hosszabb fotószünetemet itt tartottam. Rövid szakaszon az aszfalton futottam, majd letértem a Réka-kunyhó felé, de mivel ott már rengetegszer jártam, ezért gondoltam most megnézem a térképen csak Antal képnek jelölt helyet.

Antalkép

Az én régi térképemen még egy jelöletlen utat kellet keresnem, de mára itt vezet a Skóciai Szent Margit zarándokút. Fél kilométer megtétele után meg lett a térképemen jelzett zöld kereszt turistajelzés, majd még onnan harminc méterre megtaláltam a fára szegelt Antal képet. Tudtam, hogy itt van valahol a Szép Ilonka kilátó, de az én 2003-as turistaatlaszom még azt sem jelölte. A vicces az egészben, hogy már évek óta le van zárva mert életveszélyes! Sajnos nem sokáig lehetett látogatható. A zöld kereszten ereszkedtem a Réka-völgybe. Folyamatosan kerestem a kilátót, de emellett még a jelölést is nagyon kellett figyelnem mert elég ritkás volt és kétszer is elmentem rossz irányba.

Lezárt Szép Ilonka kilátó

Most még hogy nincs lombkoronájuk a fáknak sikeresen kiszúrtam a fa kilátót és egy erdészeti úton, ami a már fentebb ismertetett zarándokút volt sikeresen meg is tudtam közelíteni. Jelentem a Szép Ilonka kilátó továbbra is le van zárva, a kilátó tetején hiányzik néhol a fa. A lépcsőfokok épek, de nem tanácsos felmenni rá, mert könnyen lepottyanhat az ember. Innen egyenesen lefutottam a völgybe, pont a zöld kereszthez ért ki a zarándokút is. Sikeresen átkeltem a megduzzadt patakon, majd rövid vízszintes szakasz után újra elindultam felfelé. Erdő, irtás és újra erdő következett. Mielőtt még a gerincre felértem volna visszanézve megkerestem a szemközti oldalban a nemrég felkeresett kilátót.

Ötös úti kunyhó

A hegygerincen végigfutó zöld sáv jelzés keresztezése az Ötös úti-kunyhónál történt. A szép kis tisztás idilli piknikezőhely! De én nem időztem soká mert rohamosan telt az idő így is. A Döngölt-árkon indultam le Óbányára. Emlékeim szerint még sosem voltam erre!

Döngölt-árok

De most nagyon beleszerettem ebbe a csoda szép völgybe. A focipályához leérve nem a falu felé vettem az irányt, hanem a zöld háromszögön felcammogtam a Belátó kilátóhoz. 2012 őszén már egyszer voltam itt, de azóta sajnos nem. Most egy kis kitérővel utamba ejtettem. Óbánya főutcájába lehet innen belátni. Pár kép után lefelé már jóval gyorsabban ismét a focipályánál találtam magam.

Óbánya főutcája a Belátó kilátóból

A falut a vadak ellen védő villanypásztor kikerülése után már bent is voltam Óbányán. Még csak ébredezett a település, leellenőriztem a bélyegzőhelyeket. Na jó a kocsmába nem mentem be. A kéktúrázókat már QR-kód is várja a faliújságon. Sok szép épület folyamatos megállásra kényszerített. Egyik ilyen volt az Illatosház.

Illatosház verandája

Az első pisztrángos tó vize le volt engedve, a másodikban viszont csak úgy ugrándoztak a halak. A házakat lassan lassan magam mögött hagytam és beértem a völgybe. Párszor átmentem a patakon, volt rész mikor a mederben vezetett az út, de szerencsémre nem volt sok víz ezért száraz lábbal tudtam végigfutni. Sok-sok apró vízesésnél álltam meg fotózni, mígnem a Csepegő-sziklához nem értem.

Óbányai-völgyben

Itt már tovább tartott a fotószünet, nem beszélve a közeli ferde-vízesésről. Utána következett a Péceli kereszt, majd a Bodzás-forrás után hamarosan Kisújbánya határában találtam magam. A házak közé beérve még kétszer keresztezte az út a medret, de innen már csak 500 méter volt a falu központja és a Klumpás tanya. Épp harangoztak mikor a Szent Márton római katolikus templomot fényképeztem.

Szent Márton templom, Kisújbánya

Leellenőriztem a kéktúrás bélyegzőhelyet, majd indultam is fel a Cigány-hegyre. A faluból kivezető emelkedőbe és a kilátóhoz vezető ösvénybe is belesétáltam. Utoljára a Dombay-maratonnál voltam it fent, akkor zordabb volt az időjárás, most viszont hetedhét ágra sütött a nap! A panoráma nem volt olyan jó, de a Mecsek környező csúcsai azért szépen látszottak, sőt még a Tenkes is látszott.

Misina és a Tubes a Cigány-hegyi kilátóból

Keletről nyugatra a Zengő, Hármas-hegy, a Misina és a Tubes is jól látható innen. Talán a Mecsek legszebb körpanorámája fogadja az ide felkapaszkodókat. Innen már visszafelé futottam a Dombay-tónak. Miske-tetőn át mentem. ősszel tele van a rét őszi kikericcsel, most tavasszal a zöld levelei látszanak csak, majd szeptemberben hozza virágait a növényke.

Kisújbányai temető

Sokszor voltam erre, de még eddig sosem vettem észre, hogy a fák között megbújik Kisújbánya temetője. Most is teljesen véletlenszerűen bukkantam rá. Eszembe is jutott Fábián Tamás mondata: "Nem lehet kétszer ugyanott sem ugyanazt látni, más az időjárás mások a fények, mások az útitársak...mindig tanul újat az ember és állandó felfedezés az élet." Hányszor de hányszor voltam itt de még sosem vettem észre a sírokat. A sárga jelzésen a Hárs-tető érintésével értem le a Diós-kúthoz. A kedvenc völgyembe leereszkedtem, majd pár kép után még a bánáti bazsarózsákra is ránéztem mielőtt nekiiramodtam volna a Zengőnek.

Bimbózó bánáti bazsarózsa (Paeonia officinalis subsp. banatica)

Sok bimbósat láttam, de még virágzót azt egyet sem. A sárga sáv jelzésen egy óvodás csapatot elhagytam, majd a meredek részre fordulva már alábbhagyott a lendület és komótos sétába váltottam. A Zengőt három irányból lehet megközelíteni, mind közül ez a legmeredekebb. legnehezebb. A csúcson nagy tömeg fogadott, most vasárnap fogadta a Papukos csoport a horvát barátaikat. A kilátó alatt ismerős arcok fogadtak, teával, medvehagymás pogácsával és mákos süteménnyel kínáltak.

Tömeg a Zengőn

Biztos látszott rajtam, hogy nem vagyok már a toppon. Rövid beszélgetés után tovább álltam, mert már 11 óra felé járt az idő és még nem zárult be a kör. A sárga sávról letértem a piros keresztre, de még mielőtt a Dombay-tóhoz értem volna kicsit szétnéztem mi a helyzet virágfronton a Zengő déli oldalában.

Tavaszi hérics (Adonis vernalis) csokor

 A tavaszi héricsek eddig idén még elkerültek, de most rengeteget láttam és egyik szebb volt mint a másik! Hatalmas bokrokban és tömegesen sárgálltak amerre csak néztem. Kosborok még nincsenek, vagy legalábbis hiába kerestem őket.

Tavaszi hérics (Adonis vernalis)

 Ha végén egyenesen lemegyek az autóhoz akkor 32 kilométer lett volna, de a virágok keresése közben még ráhúztam 6 kilit. A szép tavaszi időben rengetegen sétáltak, piknikeztek a Dombay-tó partján. Szerintem egy Alfa Romeo-s találkozót is elcsíptem. 20-30 olasz autó sorakozott az út mentén! 5 óra 40 percig tartott a fotósfutásom, hogy mennyi képet készítettem ez alatt azt le se merem írni! Görcs nélkül megúsztam, a vizem is pont elég volt! Kissé zavart a zsák, de meg lehet szokni!

Dombay-tó