Nagyárpádi tekergés

  Múlt hét keddi csalódás után ma reggel ismét kimentem Nagyárpádra. Most már nagy reményekkel közelítettem meg a helyet! Mondván tudom hol kell keresni a hússzínű ujjaskosbort! De hiába fáradoztam és hiába a sok csapadék még mindig ugyanúgy néznek ki a virágok. Sok a hajtás, de egyetlen egy sem virágzik, pedig átkutattam a területet. Nem tudom, talán napfény kell nekik most már hogy előjöjjenek?! Jövő héten újra próbálkozom! 

Nagyárpádi réten

Volt még egy kis időm és ide-oda futkároztam a környéken. Átmentem a Villány-Pécs közti vasúti sínek alatt, majd kifutottam egészen az M60-as autópályáig. 

M60-as autópálya alatt

Hatalmas hídon mentek felettem az autók, és nem csak a völgy felett ível a sztráda, hanem egyben a síneket is itt keresztezi. Visszafelé már a vasúti talpfákon kocogtam. Bíztam benne, hogy nem jön éppen vonat. Egy kilométer után inkább lejöttem róla és egy búzamező szélén visszatértem a már ismert útra. 

Síneken

Egy kis erdőfoltban medvehagymát találtam. Az őzek pedig jobbról, balról ugattak, majd mikor megláttak ugrálva menekültek előlem. Csak a kisebbik dombra mentem fel, aztán indultam haza. Útközben egy fotós ismerőssel is összefutottam. Nem virág miatt jött, hanem madarakat akart itt fotózni. Gumicsizmában, terepmintás ruhában beöltözve ment a búvóhelye felé. Ekkor az én cipőm már teljesen át volt ázva, gondoltam is milyen jó lenne nekem is egy ilyen csizma! Bár abban kicsit nehézkes lenne futni!

Mecseki tájkép