Egy hete pénteken futottam a szokásos körömet a Mecseken, amikor egy óvatlan pillanatban megbotlottam és egy hatalmasat pereceltem. Előfordul ilyen mindenkivel aki fut, sajnos velem is elég sűrűn, de most ez a szokásosnál is nagyobbra sikerült. Bal lábammal belerúgtam egy sziklába és már nem tudtam korrigálni a jobbal. Lefelé jöttem a Kis-Tubestől a sárga sávon és olyan tigrisbukfencszerűen estem előre. Jobb oldalamat ütöttem be leginkább (térdem, combom, hátam, könyököm...), de legjobban mégis a bal térdem fájt.
|
Tettyhely |
Természetesen tök egyedül voltam, még szerencse, hogy haza tudtam vánszorogni. Itthon aztán eléggé megijedtem mikor megláttam a térdemet. Jó centis seb és duzzanat. Hajlítani alig tudtam! Mikor léptem akkor a térdkalácsom olyan volt mintha kijárna a helyéről. Egymás mellé rakva a jobb és a bal lábam szembetűnő volt a különbség. Ráállni tudtam, orvoshoz meg nem volt lehetőségem elmenni. Borogattam és kenegettem Flexagil krémmel. Szombatra már alábbhagyott a duzzanat és napról napra jobban tudtam hajlítani a térdem, illetve egyre később kezdett fájni. Hétfőn már ment felfelé rendesen váltott lábbal a lépcsőzés, kb szerdára már lefelé is. Féltem, illetve még mindig félek, hogy az elmúlt fél év munkája ment a levesbe egy pillanat alatt. Ezért szerdán este már kimentem Tüskésrétre és a rekortán pályán kocogtam öt kört. Meglepően jól ment öt nappal az eset után. Természetesen nagyon lassan és óvatosan futottam, de baromira örültem, hogy újra a srácok között lehetek.
|
Újra terepen |
Már-már elvonási tüneteim voltak. Rég volt olyan hétvége és olyan öt nap is, hogy egyáltalán nem voltam futni! Ma reggelre még jobban éreztem magam és még jobban hívott a természet. Kiraktam a lurkókat és felautóztam a Misina alá. Vissza akartam menni a tetthelyre és futni egy Rotary-kört. Így is tettem, csak közben annyira belelkesültem, hogy még a Tubesre is felkocogtam. Ködös szürke időben semmit sem lehetett látni, de engem ez sem zavart, mert legalább ott lehettem. Egy hét alatt ugyan nem sok minden változott, de egyre több a medvehagyma és kibújtak az első csillagvirágok is.
|
Ködös erdő |
|
Duna-völgyi csillagvirág (Scilla vindobonensis) |
|
Medvehagymás, hóvirágos erdő |
|
Duna-völgyi csillagvirág (Scilla vindobonensis) |
A hóvirágok, májvirágok, hunyorok és kankalinok még továbbra is színesítik az erdőt. Nem sok volt ez a mai és nem is valami gyors, de most nem ez a lényeg, bízom benne, hogy pár hét múlva már a régi egészségben és formában várom a tavaszi kihívásokat. Mert tervek azok vannak bőven idénre, nem lenne jó elhalasztani őket!
Végezetül annyit, hogy nem hiszek a babonákban, de múlt hét péntek reggel a futás elején átszaladt előttem egy fekete macska a Magaslati úton! ...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése