Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli kéktúra negyedik szakasza - Simonfa és Újvárfalva között

  Negyedik futásunk alkalmával a Zselic nyugati részén folytattuk a Dél-Dunántúli kéktúrát. A megelőző alkalommal Simonfáról hazafutottunk Pécsre, most pedig megint csak Simonfáról indulva meg sem álltunk Újvárfalváig. Ha kíváncsi vagy, hogy közben mi történt velünk akkor lentebb erre is fény derül.

Zselicben

  Múltkorival ellentétben most kényelmesen Gábor autójával mentünk és nem busszal, stoppal. Hatra értünk ki Simonfára és beparkoltunk a Meteor kulcsosház mögé. Gyors összecihelődtünk, majd szép lassan nekiindultunk a mai szakasznak. Fuvarunk le volt szervezve a visszaútra, így tényleg kényelmes laza örömfutásnak néztünk elébe. 

Merre tovább?

Elhagytuk Simonfa házait, majd még mielőtt kiértünk volna a 67-es útra lementem egy fénykép erejéig a horgásztó partjára. Nagy meglepetésemre és örömömre egy jégmadár repült ki a nádasból. Életemben másodjára láttam természetes környezetben, így nagyon jól indult a napom. Sajnos lefényképezni nem tudtam.

Itt volt a jégmadár!

Rövid szakaszt mentünk a főúton, majd a sárga sáv jelzéssel együtt letértünk róla nyugatnak. Felkapaszkodtunk a Kecskeháti erdészházhoz, hogy aztán a széles dózerúton fussunk tovább. A nyári szárazságban szembejövő traktor jól felverte a port, sőt még félreállni is alig tudtunk. Pedig nem volt keskeny az út.

Futunk a kéken, sárgán és a kék kereszten!

Nem sokáig futottunk ezen a Kecskeháton, mert az első esőbeállónál hirtelen egy meredek lejtőn leszánkáztunk a Pölöskei-forrás közeli ingoványos tisztásra. Néhol derékig érő dzsindzsában kerestük a jelzéseket. Hamarosan újra emelkedni kezdett a csapás. Miután ezt is hátunk mögött hagytuk újra egy széles földes úton találtuk magunkat egy esőbeálló mellett! Olyan volt mintha deja vunk lett volna.

Esőbeálló és pihenőhely

Hosszú egyenes szakaszon egykori postakocsi úton futottunk. A földön egy kabóca vergődött a porban, csináltam róla pár fotót, majd mire felnéztem Gáborék már messze jártak. Igyekeznem is kellett, hogy utolérjem őket. A Vaskapu jelölésű kéktúra táblánál jobbra letértünk Hotel Kardosfa felé.

Talán az Óriás-énekeskabóca (Tibicina haematodes)

Rövid terep következett. :( De Ropolypuszta felsőtől már aszfaltra váltott. Alig tettünk meg pár lépést és kiszúrtam a útszélén pár tő széleslevelű nőszőfüvet. Természetesen nem mehettem el mellettük és a srácok természetesen megint nem bírták kivárni, amíg lefotóztam őket.

Széleslevelű nőszőfű (Epipactis helleborine)

Előbb a ropolyi erdőrezervátum fakitermelős szobra mellett, majd később a favágók tan és versenypályája mellett kocogtunk el. Hamarosan a Ropolyi-tóhoz értünk, ahol stílusosan pár favágóval futottunk össze. Innen indul a furcsa nevű Dugáskúti körtúra, ami megtalálható a Google Plav áruházban vagy az App Store-ban is. :) De mi most ezzel a lehetőséggel nem éltünk.

Dugáskúti körtúra tábla

Ropolyi rész után még mindig aszfalton futottunk egy enyhe emelkedő következett, aminek a végén balra 300 méter után a Zselici csillagpark található, de mi jobbra Kardosfa irányába fordultunk a kék sáv jelzések után. A ***Hotel Kardosfa szemügyre vételezését követően ismét rohanhattam Gáborék után. Pár száz métert még aszfalton mentünk Zselickisfalud felé, majd arról letérve a Lobokai túraútvonalon, egy rövidebb úton (de a kéktúrán) értünk be a faluba. Közben kereszteztünk egy szép tisztást, a végén pedig a falu feletti szőlőbirtokok között futottunk.

Hotel Kardosfa

A Vándor turistaház kerítésén volt a bélyegző, gyors elvégeztük ügyes.bajos dolgainkat és go mentünk tovább. A falu közepén a templomnál balra fordultunk, majd egyenesen a közúton átfutottunk a közeli Szilvásszentmártonra. A zselici Vadvirágos út is erre vezet. 21 fából faragott virágot mutat be. Zselickisfaludban méhbangó, Szilvásszentmártonban pedig kockás liliom volt. Jó lenne tudni ezen virágok lelőhelyét is! :)

Vándor turistaház, Zselickisfalud

Zselickisfalud központja

Az előbb rövidített a kéktúra, most viszont nagy vargabetűvel pont ellenkező irányba indult mint amerre Patca volt. Légvonalban csupán pár száz méterre voltunk a Katica tanyától, de így a Noszi-hegyen át jóval többet kellett futnunk. Templom után jobbra egy mélyúton, majd egy szép búzamező mellett haladtunk a kalandparkról híres Patca felé.

Szilvásszentmárton

Patca felett

Hamarosan feltűntek a Katica tanya épületei, majd a lejtő aljában már meg is érkeztünk hozzá. Gábor családja pont ekkor ért ide, így egy rövid pihenőt iktattunk be a parkolóban. Ettünk, ittunk aztán elbúcsúztunk, mert hosszú út várt még ránk. A gyerekek meg már menni akartak a parkba.

Katica tanya bejárata

Katica tanya komplexum

Gábor még megsimogatta a lovakat én a falu határából még lefotóztam a komplexumot, aztán ismét futottunk a kéken. Végigmentünk az egy utcás településen, majd a turbánliliomos szobornál, ami a templom után volt balra mutattak a jelzések. Rövid emelkedő, majd egy névtelen forrás, után híd aztán erdő és tisztás váltogatta egymást. A Gáj-hegytől már búzamezők szélén futottunk. Vicces volt egy őzike, akinek csak a feje látszódott ki a búzakalászok közül. :)

Névtelen forrás

Kukucs

A földes út levezetett a Szenna és Kaposvár közti műútra. Szennán a Vadász Presszó előtti kerthelyiségben találtuk a pecsételőpontot. Természetesen a kocsma vendégei furcsán méregettek, mígnem rákérdeztek honnan jöttünk és hová tartunk! Gáborék ittak egy sört én meg előre mentem, mondván úgyis utolérnek.

Vadász Presszó, Szenna

Szennai skanzen bejárata

Nem akartam a skanzenbe bemenni, ezért csak kívülről fotózgattam. Belépődíjra sem akartam költeni, meg időt húzni sem szerettem volna. Itt két virágszobor is állt, az első a lónyelvű csodabogyó, a másik meg az "erdei nenyúljhozzám". Nagyjából a skanzennel szemben kellett letérni balra és elhagyni a házakat. Itt volt egy rész, ahol nehezen követhetőek voltak e jelek, mint később kiderült Gábor itt kicsit el is kavart.

Napraforgók mentén

Rövid erdei szakasz után kiértem, itt még egyedül futottam, egy zártkertes övezetbe. Majd elmaradtak a présházak és búza és napraforgó táblák között folyton hátra felé sandítva lassan kocogtam. De csak nem akartak előkerülni a srácok. Sebaj addig is legalább volt időm fotózgatni. Jól néztek ki s világosbarna búzamezők a felhős ég alatt.

Mindjárt utolérnek!

Végül aztán csal meg lettek a társaim, de csak a Dadai tanyák előtti kanyarban értek be. A pár házas Kaposdada településen gyorsan átrobogtunk, én is csak pár képet készítettem és Gábor is csak a lovaknál állt le. A falu végében egy horgásztó mellett mentünk el, amit még a térképünk sem jelzett. Na jó nem a legfrissebb volt. :)

Kaposdada utáni tavacska

Kassai bírtok a távolban

A Bárdi-patak menti kocsiúton még mielőtt Kaposmérőre értünk volna Gábor felvilágosított minket a Kassai lovasíjász birtokról és Kassai Lajosról. Ugyanis itt van a völgyben a birtoka és lovasíjász pályája. :) Egy halastó után pedig már bent is voltunk Kaposmérőn. Pont ellenkező irányban volt a bélyegző mint amerre kellett volna mennünk. De természetesen kitértünk a pecsétért. Mondjuk szerintem összvissz 200 métert sétáltunk pluszban a Kis Kulacs Eszpresszóig.

Pihenünk!?

Ha már itt voltunk leültünk a kocsma teraszán és megittunk egy pohár sört. Most én is. Talán még egy szendvics is lecsúszott. Innen a forgalmas 610, majd a körforgalom után a 61-es főút szélén kellett egyensúlyoznunk és figyelnünk a kocsikra. Szerencsére csak pár száz méterig, onnan már a megszokott porzó földes út következett.

Kaposmérő

Egy mezőgazdasági épület után a jelzések bevezettek egy sűrű, ritkán járt részre, majd vasúti sínekhez értünk. A túloldalán egy romos bakterház volt és összefüggő dzsindzsa. Jó darabig keresgéltük vajon merre kell mennünk, míg rá nem jöttünk, hogy igen arra, amerre a madár sem járt már jó ideje. Szerencsénkre nem sokáig tartott a nehéz rész, a túloldalon pedig egy tábla fogadott ezen felirattal: "Idegeneknek belépni tilos! Magánterület Cingetői-tó"? Viszont tó az nem volt sehol. Helyette egy nagy szója ültetvény.

Itt egyenesen tovább

Akkor itt lyukadsz ki

Ennek a szélén ritkás jelzések közepette, de jó tempóval futottunk Somogysárd felé. Erdős részek és mezőgazdasági területek váltogatták egymást. Volt hogy a fejünkig érő kukoricák közé kellett bemennünk. De a Pati-erdő és a Nagy-gyóta fái között hűsöltünk, míg a szántóföldeken izzadtunk. Nekem nagyon tetszett ez a rész, mert nagyon változatos és jól futható volt.  Ellenben valószínű az eddig megtett távolság miatt olyan volt mintha soha nem akarnánk Somogysárdra érni.

Csalánosban

Napraforgók

Gáborék

Nyár derekén, július elején jártunk erre és a ropolyi nőszőfüvek óta kevés vadvirággal futottunk össze, ezért megemlítem, hogy itt ezen a részen volt pár sárga gyűszűvirág. Gábor itt már kicsit le-le szakadozott tőlünk, de nem vészesen, majd egy napraforgó tábla után végre beértünk Somogysárdra.

Kéktúra a kukoricásban

Sárga gyűszűvirág (Digitalis grandiflora)

Petőfi Sándor mellszobor, Somogysárd

Időben még jól álltunk, ezért megbeszéltük, hogy a közeli Újvárfalváig elfutunk. Csillával megbeszéltük, hogy oda jöjjön értünk. A helyi kocsma udvarán ittunk még egy kólát, ettünk Tuc-ot, majd kissé nehezen de nekiindultunk az utolsó kilométereknek. Ami végig aszfalt volt. :( Kb. 20-25 perc alatt tettük meg a maradék 3,5-4 kilométert. Végül fél öt előtt öt perccel érkeztünk meg Újvárfalvára.  A Noszlopi-kúria kerítésén bélyegeztünk, majd vártuk Gábort, aztán Csillát.

Megérkeztünk!

Noszlopi-kúria

  Erről a szakaszról Gábor jóvoltából a futunkakéken.hu-n is olvashattok. Én részemről nagyon lassan készült el az írás, de remélem a következő rész már hamarabb fog. :) Hamarosan folytatás.

Az utolsó mai pecsét