Mecseki Pegazus

  Hosszas gondolkodás és agyalás végén arra jutottam, hogy idén megpróbálom a Mátra 115-öt. Már jó ideje tervezem, két éve minden évben mentem egy hosszút idén pedig a Mátrában lesz ez.

Napkelte Orfűn

  Azért is kezdtem ezzel a beszámolót, mert így sajnos ki kellett, hogy hagyjam a Mecseki Mátrixot. Pedig a tavalyi után megígértem, hogy idén majd megcsinálom már rendesen, de időben nem tudtam bezsúfolni a két teljesítménytúrát. És a Mátra 115 most elsőbbséget élvezett.

De azért kíváncsi voltam, hogy kik jöttek el idén, ezért kinéztem vasárnap hajnalban Abaligetre. De ne vágjunk ennyire bele, nézzük, hogy indult a napom.

Sokat fejlámpázok, de azért nem árt a gyakorlás a Mátrában is szükségem lesz rá. Na meg sötétben nem fotózok, ezért jobban tudok futni alapon jó korán ébredtem ma hajnalban. Kettő órakor csörgött a telefonom, este már nagyjából összepakoltam, ezért úgy gondoltam, hogy fél háromra elkészülök aztán elindulok, így kb 3 órát mehetek fejlámpával. Végül csak 2:50 lett mire minden a helyére került és kiléptem az utcára.

Mostanában a derekamra rakom a lámpámat és azt vettem eszre, hogy így sokkal kényelmesebb és elegendő a fénye is így a hajnali fejlámpás futásokon. De gyorsan rájöttem, hogy ismeretlen terepen ez nem fog működni. A jelzések keresése sokkal nehezebb így.

Előre kiterveltem az útvonalamat, kb 50 kilométert szerettem volna futni. Térképet vittem magammal, de csak egy-két helyen kellett használnom. Tettyénél mentem be az erdőbe, a szokásos ösvényen értem el Dömörkaput, majd innen a Kis-rét felé vezető piros sávot választottam. 

A múlt heti havazásnak már nyoma sem volt az erdőben, bedőlt fa és ág is csak egy-két darab volt. Kantavár után Rábay-fa jött, majd jelzést váltottam és a piros kereszten, majd a piros négyzeten, aztán a kék sávon akartam elérni a Fehér-kúti kulcsosházat. 

Két helyen rontottam el az előre tervezett útvonalat. Itt volt az egyik. :( Elvétettem a kéket és egy erdészeti úton azzal párhuzamosan elindultam lefelé. Egészen a kék kör jelzésig mentem el, de itt már gyanús volt, hogy miért nem látok kék sávot. A körön is felmehettem volna a kulcsosházhoz, de inkább visszamentem és ahol elvétettem ott korrigáltam és pár száz méteres kerülő után kb 1 óra menetidővel értem el az első csekkpontomat. :) Hajnal nyél körül volt és világítottak bent a házban, ezért  gyors mentem is tovább, nehogy meglássanak.

A kék sávon még a Kereszt-kunyhó előtt kiugrasztottam a bokrokból egy egész vaddisznó családot. Náluk jobban csak én ijedtem meg, az egyik állat konkrétan a lábam mellől a turistaút széléről iszkolt el. Hangosakat krákogtam, próbáltam minél nagyobb zajt csapni. 

Miután átmentem az Árpádtető és Lapis közti műúton megálltam egy gyors ürítésre és miközben végeztem a dolgom akkor vettem csak eszre, hogy a fák mögött egy autó parkolt. Remélem nem aludt benne senki és nem ébresztettem fel. 

Meglepően jól haladtam a a Melegmányi-völgyben, a vízeséseknek csak a hangját láttam a patakátkelések is simán mentem itt. Aztán a Nagy-mély-völgyi elágazónál jobb lábbal bokáig gázoltam a vízbe. De szerencsére gyorsan kiszáradt és nem okozott gondot a továbbiakban. Inni ittam folyamatosan, a Melegmányi-forrásnál már tölteni is kellett a kulacsomat, majd Kőlyuk körül elővettem az egyik szendvicsemet és azt is megettem. 

Kecskehátra felfelé sétáltam, majd mikor már a gerincen voltam akkor meg-meg indultam. A vadászles előtt itt is sikerült összefutnom egy vaddisznó kondával. Most is én győztem és elszaladtak. Vágotpusztán vettem először ki a gépemet a zsákból, az eredménye a lenti képen látszik. Pedig a villanyoszlop fénye már egész sok fényt adott. :)

Vágotpuszta

Lóri kulcsosházhoz a zöld sávon érkeztem, ahogy kezdett világosodni a lámpám fénye egyre gyengébb lett, nyílt részeken már le is kapcsoltam. De az erdőben azért még kellett. A sárga négyzeten ereszkedtem be a Nagy-kő-oldalba. Talán már leírtam ezt, de mindig eszembe jut, ha erre járok, hogy a sok híres-neves mecseki völgy mellett méltatlanul kevesen ismreik ezt a roppant szép és vadregényes szakaszt. Ha jól számoltam 18-szor kellett kereszteznem a patakot, de rengetegszer a mederben is vezet a csapás.

Mecsekrákos házai közé már a sárga sávon értem be. A központban a bolt előtti nyomos kútból feltöltöttem készleteimet, majd megettem egy banánt és beraktam a zsákomba a fejlámpát. Lefutottam a sétányon a Pécsi-tó partjára, majd elragadott a hév és eszeveszett fotózásba kezdtem. A ködös, párás tó és a hegyek nagyon adták magukat. Ekkor már sejtettem, hogy be fogok lassulni, de bíztam benne, hogy legalább a sík aszfaltos részen mikor futok akkor jól fog haladni. 

Körülbelül három órával indulásom után és 21 kilométerrel a lábamban értem el a tekeresi gátat. Eddig hetes átlaggal mentem, ami nem túl erős, de nagyon jó lenne ha ezt hosszabb távon is tudnám csinálni. Mondjuk a Mátra 115-ön. De a sok szint, az ismeretlen terep és a fényképezés miatt ez valószínű nem fog sikerülni. 

Orfűi stég

Megkerültem a tavat és a nyugati partról pont elkaptam a felkelő napot ahogy átbukott a szemközti domboldalon. A strand után elbúcsúztam a víztől, majd hamarosan az aszfalttól is és a kék körön célba vettem az abaligeti utat. Majd a kék kereszten már magát a település következett. 

Rajt előtti készülődés

Közvetlen a barlanghoz vezetett a turistaút, ahol volt a Mátrix rajtja. Elméletileg 6:30 volt, de negyed órát csúsztak, így nem maradtam le semmiről. Körülbelül 60-70 fő vágót neki a két hosszabb távnak. Állítólag 30 az új 150 kilométeresen indultak.

Beszélgettem kicsit, majd nekiiramodtam a Jakab-hegynek. A szint nagy része még csak most következett. A lendület nem sokáig tartott, de ahol kicsit is lehetett ott próbáltam kocogni és tartani a hét km/óra sebességet.

Medvehagymás Pálos-kút

Petőcznél megettem a második szendvicsemet, majd a Pálos-kútnál feltöltöttem italkészleteimet. 

Természetesen kimentem a Zsongor-kő kilátóhoz, itt is elidőztem jó pár percet, de aztán a Pálos kolostor melletti kilátó és esőbeállónál még többet pihentem. A Mátrix két pontőrével Csabival és Balázzsal beszélgettem. 

Zsongor-kő

A kéktúra ösvényén értem le a Patacsi mezőn található pecsételő pontig. Itt követtem el a második benézésemet, mivel a Szuadó-völgy helyet a Tixi-forráshoz mentem le. Kicsit zavart, de legalább ezt a forrást is láttam, mert eddig erre még nem voltam. Visszakapaszkodtam a blokkházhoz, majd már a helyes kék kereszt jelzésen futottam a völgy felé. 

Medvehagymás ösvény

Virágzó medvehagymák közt gyorsan telt az idő, a forrásoknál és az esőbeállónál meg-meg álltam. Itt sokszor megnehezítette a dolgomat a sár, de most szerencsére nem volt gond vele. Kicsit mentem az orfűi úton, majd Büdös-kút következett. De még mielőtt oda értam volna még jó darabon kellett a sárga keresztet követnem.

Jenő hídja a Büdös-kúti kulcsosházzal

Vizem még volt és úgy éreztem erre a maradék 10 kilométer már elég lesz. Lapisig nagyon nehezen járható a sárga kereszt, de küzdöttem az elemekkel. :) 

A Tubeshez felmenni már nagyon nem esett jól, de tudtam, hogy kell a sok szint, mert a Mátra meg fog enni, ha nem megyek sokat felfelé. Így is, de legalább próbálkozom! Még a János-kilátóba is felmentem, ahonnan levideóztam, hogy merre is jártam ma hajnalban, délelőtt. 

Visszatekintés Orfűre

10 óra volt és 48-49 kilométernél voltam, azaz minden a terv szerint alakult, nem nagyon lassultam be hiába a sok fényképezés és hiába a közel 50 kilométer. Kis-Tubes-Misina a sárga sávon, majd az Állatkert már a sárga háromszögön. 

Egész jó tempóban, görcs és mindenféle probléma nélkül értem vissza Dömörkapuhoz, majd onnan már a hajnalban bejárt úton haza. 54,4 km lett, bruttó időben 7 óra 52 perc, ami megfelel az elvárásaimnak, ha így menne pünkösd hétvégén is akkor nagyon örülnék.

Végül, hogy honnan is jött a bejegyzés címe! :)

Kövess a facebookon, hogy ne maradj le semmiről!